És akkor FARSANG JÓZSI előrelépett. Nem kiabált, nem szónokolt. csak mondta azt amit mondani kellett. Azt, amit mindannyian éreztünk, de senki sem mert kímondani.

Farsang Józsi monológja.

Én vagyok Farsang Józsi,
szalmából font, régi lélek:
Hallgassatok ide egy szóra.

Nem haragból mondom, nem is szemrehányás ez.
Csak ami a szívemben van.

A viselet nem ruha.
A viselet lélek.
Aki felveszi, az nem csak magát öltözteti,
hanem az egész múltat,
az egész falut,
az egész Kalotaszeget.

Ha nem vesszük fel,
ha hagyjuk, hogy a szekrényben porosodjon,
akkor nem a ruha hal meg.
Mi halunk meg egy kicsit.
Mi leszünk kevesebbek.

Nem kell minden nap.
Nem kell minden ünnepen.
De amikor együtt vagyunk,
amikor táncolunk,
amikor él a zene,
akkor igenis kell.
Mert akkor mutatjuk meg, hogy élünk.
Hogy még itt vagyunk.
Hogy még számít.

Nem a ruha miatt.
A lélek miatt.
Egymás miatt.

Én csak azt kérem:
ne hagyjuk el.
Ne hagyjuk el magunkat.
Ne hagyjuk el Kalotaszeget.
Mert ha mi nem őrizzük,
akkor ki fogja?

 AJ, 

2026 február 08