Búcsú Fenyő Miklóstól

  

Búcsú Fenyő Miklóstól (1947–2026)

Ma, 2026. január 31.-én egy korszak csendesedett el. Elment a rock and roll magyar hangja.

Eltávozott Fenyő Miklós, a magyar könnyűzene egyik megkerülhetetlen óriása, egy ember, aki nem egyszerűen dalokat írt és énekelt, hanem életérzést teremtett. Halálával nem csupán egy kivételes előadót veszítettünk el, hanem egy olyan kulturális jelenséget, amely több évtizeden át formálta a magyar zenei ízlést és kollektív emlékezetet.

Amikor a rock and roll Magyarországra érkezett, nem egyszerűen egy új zenei stílus kopogtatott az ajtón, hanem egy világkép, egy mozgáskultúra, egy másfajta szabadságérzet. A hatvanas–hetvenes évek Magyarországán ez nem volt magától értetődő. A ritmus, a lendület, a gesztus — mind politikai és kulturális jelentéssel telítődött. Ebben a közegben jelent meg Fenyő Miklós, aki nem fordított, nem adaptált, nem magyarázott: megélte a rock and rollt.

Fenyő Miklós nem volt divatkövető.
Ő maga volt a divat – méghozzá olyan, amely nem kopott el az évtizedek alatt. A rock and rollt nem muzeális tárgyként kezelte, hanem élő, lélegző, mozgásra késztető erőként, amely generációkat kötött össze. A Hungária, majd szólókarrierje nem csupán zenei sikertörténet, hanem kulturális jelenség lett egy olyan országban, ahol a szabadság gyakran csak dalokban volt kimondható.

Zenéjében mindig ott volt a lendület, a mosoly, az amerikai álom magyar fordítása, de soha nem vált üressé vagy felszínessé. A könnyedség mögött fegyelem volt, a vidámság mögött munka, a csillogás mögött tudás. Fenyő Miklós pontosan tudta, honnan jön, és azt is, hová tart — még akkor is, amikor az idők épp nem kedveztek neki.

Színpadon állva nem csupán előadó volt, hanem karakter, ikon, jelenség. Hangja, mozgása, gesztusai azonnal felismerhetővé tették. Nem akart más lenni, mint aki: egy magyar srác, aki hitt abban, hogy a zene felszabadít, összeköt, és egy kicsit jobb hellyé teszi a világot. Művészetének egyik legnagyobb erénye az volt, hogy a könnyedséget soha nem keverte össze az ürességgel. A slágerek mögött tudatos építkezés, stílusismeret és fegyelem állt. Előadói jelenléte ikonikus volt, de nem póz: önazonos, következetes, felismerhető. Nem akart több lenni annál, aki volt — és éppen ezért lett több.

És talán ez a legfontosabb öröksége.
Nem a slágerlisták, nem a telt házas koncertek, nem a díjak — hanem az a kollektív emlékezet, amelyben ott dobog minden „Limbó hintó”, minden „Hotel Menthol”, minden együtt énekelt refrén egy nyári estén, amikor egy pillanatra könnyebbnek tűnt az élet.

Fenyő Miklós nem tűnt el.
Beépült a magyar kultúra szövetébe, a közös emlékeinkbe, a mozdulatainkba, a dallamokba, amelyeket akaratlanul is dúdolunk.

Most már ott van azok között, akik nem csupán zenét hagytak ránk, hanem identitást is.

Nyugodj békében, Fenyő Miklós.
A színpad fényei kialudtak, de a dal megy tovább.

  

Kalotaszeg és a Magyar Kultúra Napja – amikor két fény találkozik

 

A Magyar Kultúra Napja minden évben különös jelentést hordoz. Így van ez ma, 2026 január 22.én is!

A Magyar Kultúra Napja nem csupán egy ünnep, hanem egy visszatérő emlékeztető: arra, hogy a kultúra nem magától marad fenn.

1823 - január 22‑én Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt, és ezzel megírta a magyar lélek egyik legmélyebb önarcképét. Ez a nap azóta is arról szól, hogy megálljunk, visszanézzünk, és felismerjük: a kultúra bennünk él tovább.

De lássuk csak, hogy mi a kultúra?

Nem tárgy, hanem lélegzet.

Gyakran gondolunk a kultúrára úgy, mint ami a könyvtárak polcain pihen, vagy a múzeumok üvegfalai mögött lakik. De Kalotaszeg a legjobb példa arra, hogy a kultúra valójában élő szövet. Kalotaszeg nem egyszerűen egy tájegység. Kalotaszeg egy csillagvidék a magyar kultúra egén. Olyan hely, ahol a dallam nemcsak hang, hanem közösség; ahol a tánc nemcsak mozdulat, hanem emlékezet; ahol a viselet nemcsak dísz, hanem identitás. Olyan hely, ahol a kultúránk ott van a bicska hegyén, amikor a fafaragó mester a kaput díszíti, ott van az asszonyok ujjhegyén, amikor az írásos piros fonala kígyózni kezd a fehér vásznon, vagy amikor megszólal trióban a hegedű, a brácsa meg a kontra.

De mit jelent ez a nap Kalotaszegnek? 
A Magyar Kultúra Napja Kalotaszeg számára három üzenetet hordoz.

1. Elismerés
Ez a nap kimondja: Kalotaszeg a magyar kultúra egyik alappillére.

2. Felelősség
A hagyomány törékeny.
A dallamok, a táncok, a szokások csak akkor maradnak életben, ha továbbadjuk őket.
A Magyar Kultúra Napja arra emlékeztet, hogy minden megszólaló hang, minden megtanított lépés, minden közösen elénekelt dal egy újabb láncszem a folytonosságban.

Kalotaszeg számára ez a nap azt üzeni:
„Amit kaptál, őrizd meg. Amit őriztél, add tovább.”

3. Újjászületés
A kultúra nem csupán megőrzés — teremtés is.
Kalotaszeg ma is él, mert új zenészek nőnek fel, új táncosok lépnek a porba, új kutatások indulnak, új közösségek fedezik fel a táj szépségét.

A Himnusz és Kalotaszeg találkozása

A Magyar Kultúra Napja a Himnusz születésének ünnepe. A Himnusz pedig a magyar lélek imádsága — olyan mű, amelyben a múlt fájdalma és a jövő reménye egyetlen ívvé simul.

Kalotaszeg ugyanennek a léleknek a hangja. A csárdások, legényesek, hajnali dallamok, a prímások keze, a falvak ritmusa mind azt üzenik: a kultúra nemcsak emlék, hanem élet, egy élő szövet.

A Himnusz szava és Kalotaszeg dallama ugyanabból a forrásból fakad: a magyar közösségi tapasztalatból, a történelmi emlékezetből, a megőrzés és újjászületés vágyából.

Ezért kapcsolódik össze ez a két fény —a Himnusz januári csendje és Kalotaszeg csillagvidékének ragyogása.

Miért ünnepeljük ma?

A Magyar Kultúra Napja emlékeztet minket arra, hogy a nyelvünk és a szokásaink nem maguktól értetődőek. Ápolni kell őket, mint a jó szőlőt a domboldalban. A kultúra a mi közös nyelvünk akkor is, ha nem beszélünk. Egy kalotaszegi mintát látva egy idegen országban, azonnal tudjuk: hazaérkeztünk.

Mi, az ArtDelineo blogot szerkesztve nap mint nap ezt a hazatalálást szeretnénk segíteni. Mert amíg szólnak a dalaink, amíg meséljük a történeteinket, és amíg van, aki értse Kölcsey szavát vagy a legényes ritmusát, addig a kultúránk nemcsak emlék, hanem jövő is.

Isten éltesse a magyar kultúrát és annak minden őrzőjét!

A Magyar Kultúra Napja arra hív, hogy:

• lássuk meg a múlt értékeit,
• értsük meg a jelen felelősségét,
• és teremtsünk jövőt a hagyományból.

Kalotaszeg számára ez a nap nemcsak ünnep, hanem tükör is: egy nap, amikor láthatóvá válik, hogy a magyar kultúra egyik legfényesebb csillagvidéke ma is él, lüktet, ragyog.

És amíg van, aki húzza,
van, aki táncolja,
van, aki kutatja,
van, aki továbbadja —
addig ez a fény nem halványul el. 

2026 január 22

AJ

“ Déli Pajzs” Hadművelet 2026

“ Déli Pajzs” Hadművelet 2026

 

2026. január 3-án a világ arra ébredt, amire kevesen számítottak az év elején: az amerikai légierő bombázni kezdte Venezuela kulcsfontosságú pontjait. Miközben a közösségi médiát elárasztják a lángoló Caracasról készült videók, fel kell tennünk a kérdést: hogyan jutottunk idáig, és van-e még súlya a nemzetközi törvényeknek?

Mit tudunk jelenleg?

Helyi idő szerint hajnali 2 óra körül súlyos robbanások rázták meg Caracas-t és több más várost is.

A nemzetközi sajtó (AP, Reuters, BBC) és a helyszíni tudósítások alapján az alábbiakat tudjuk:

• A támadás ténye: Caracasban, valamint Miranda, Aragua és La Guaira államokban katonai és infrastrukturális célpontokat értek találatok. Füstöt láttak a La Carlota katonai repülőtér és a Fuerte Tiuna bázis felett.

 

• Amerikai részvétel: Bár a Pentagon még nem adott ki hivatalos közleményt, amerikai kormányzati tisztviselők megerősítették a médiának (pl. CBS, Fox News), hogy Donald Trump elnök rendelte el a légicsapásokat. A hadműveletet azzal indokolják, hogy a venezuelai rezsimet "narkoterrorista szervezetnek" tekintik, és a cél a drogkartellek elleni küzdelem.
• Venezuela reakciója: Nicolás Maduro kormánya "birodalmi agressziónak" nevezte a támadást, és teljes mozgósítást rendelt el.

 

Januári Vihar Latin-Amerikában: A diplomácia bukása és a fegyverek szava.

vagy talán írhatnám:

Januári Vihar: Amerika visszavág, vagy a világrend dőlt össze Caracas felett?

 

A mai napon a világ egy új korszakra ébredt. 2026. január 3-a az a dátum lesz a történelemkönyvekben, amikor a diplomácia végleg átadta a helyét a nyers katonai erőnek. Alig néhány órával ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok légiereje és különleges egységei – Donald Trump elnök közvetlen parancsára – végrehajtották az:

 

„Operation Southern Shield” (Déli Pajzs) hadműveletet Venezuela ellen.

 

A 30-90 perces villámháború

A beszámolók szerint a támadás mindössze fél órát, maximum 90 percet vett igénybe. Caracas stratégiai pontjait, köztük a La Carlota repülőteret és a Fuerte Tiuna bázist precíziós csapások érték. A legnagyobb sokkot azonban a Fehér Ház hajnali bejelentése okozta: a Delta Force egységei elfogták Nicolás Madurót és feleségét, Cilia Florest. Az ex-elnököt már el is szállították az országból, hogy az USA-ban állítsák bíróság elé narkoterrorizmus vádjával.

Világrendőr vagy Világagresszor?

Ez a kérdés most kettészakítja a közvéleményt.

• A támogatók szerint Washington végre megmutatta az erejét, és megállította a globális drogkereskedelem egyik motorját.
• A kritikusok szerint viszont az USA „világagresszorrá” vált. Még az amerikai Kongresszusban is sokan elítélik az akciót, mivel az elnök megkerülte a törvényhozást és az ENSZ-felhatalmazást.

 

Megtört a keleti lendület?

A legfontosabb kérdés azonban túlmutat Venezuelán. Ez a támadás egy brutális üzenet Putyin Oroszországának és a kínai totális kommunizmusnak.

1. Oroszország: Moszkva éveken át védte a Maduro-rezsimet, de most tehetetlennek bizonyult a saját „háztáján”. Ez a fiaskó súlyosan megtörheti az orosz államterrorizmus önbizalmát más frontokon is.
2. Kína: Peking milliárdokat fektetett a venezuelai olajba. Azzal, hogy az USA egyetlen csapással átvette az irányítást, Kína gazdasági terjeszkedése hatalmas pofont kapott.

 

A jog halála vagy a szabadság hajnala?

Nemzetközi jogi szempontból az eset rendkívül aggályos. Az ENSZ Alapokmánya tiltja a szuverén államok megtámadását és vezetőik elrablását. Ha az USA most büntetlenül megteheti ezt „rendfenntartás” címszó alatt, akkor a nemzetközi jogrendszer, ahogy eddig ismertük, megszűnt létezni.

Mi következik most?

Az olajárak 12%-ot ugrottak, a tőzsdék zuhannak, Moszkva pedig rendkívüli ENSZ-ülést követel. Vajon ez a kemény fellépés elhozza a stabilitást, vagy egy még véresebb globális konfliktus kezdetét jelenti?

 

UPDATE (11:45): 

Megérkeztek az első hivatalos megerősítések a Pentagonból. A művelet a 'Déli Pajzs' nevet kapta. Miközben az olajárak az egekbe szöknek, a világ lélegzetvisszafojtva várja Moszkva és Peking következő lépését. Ez már nem csak Venezuela és az USA konfliktusa – ez egy globális geopolitikai játszma.

 

A "Jog vs. Erő" dilemmája: Miért támadható jogilag az akció?

 

Ahhoz, hogy megértsük, miért nevezik világszerte jogászok "agressziónak" a hajnali eseményeket, három fő pillért kell megvizsgálnunk:

1. Az ENSZ Alapokmányának 2. cikk (4) bekezdése

Ez a nemzetközi jog "szentírása". Kimondja, hogy minden állam köteles tartózkodni az erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától bármely más állam területi épsége ellen.

• A bökkenő: Az USA nem kapott felhatalmazást a Biztonsági Tanácstól (BT). Oroszország és Kína valószínűleg vétózott volna minden ilyen javaslatot, így Washington megkerülte a nemzetközi közösséget.

2. Az önvédelem kiterjesztése (A "Bush-doktrína" visszatérése?)

A nemzetközi jog csak akkor ismeri el a fegyveres választ, ha egy államot fegyveres támadás ér.

• Az érvelés gyengesége: A kábítószer-kereskedelem, bármennyire is káros, bűnügyi kategória, nem pedig katonai agresszió. Ha az USA arra hivatkozik, hogy "megelőző csapást" mért, mert a drogkartellek fenyegetik az amerikai életeket, azzal egy rendkívül veszélyes precedenst teremt: bármely ország megtámadhat bárkit, ha úgy érzi, onnan bűnözés származik.

3. A beavatkozási tilalom elve

A nemzetközi szokásjog tiltja, hogy egy állam kényszerítő eszközökkel (bombázással) avatkozzon be egy másik állam belügyeibe – legyen szó akár a kormány megdöntéséről.

• Humanitárius intervenció? Az USA érvelhet azzal, hogy a venezuelai népet "szabadítja fel", de a nemzetközi jogban a "humanitárius beavatkozás" elve csak akkor elfogadott, ha azt a BT jóváhagyja, különben az csupán egy szuverén állam elleni támadás.

 

UPDATE (13:12):

Sokan kérdezik most: ha ma Venezuela, holnap Grönland? Ha a szuverenitás elve már csak egy üres frázis, mi védi meg Dániát attól, hogy az USA erőszakkal vegye el a stratégiailag fontos északi szigetet?

 

A válasz ijesztő: papíron semmi.

 

A valóságban azonban Dánia a NATO tagja, és az USA-nak jelenleg többet ér egy lojális európai szövetséges, mint egy nyílt háború az északi sarkkörön. De a kérdés jogos: meddig tart a szövetség, ha az érdekek már nem találkoznak?

 

UPDATE (13:21):

Belső repedések: Az amerikai politika válasza

Miközben a Pentagon a "Déli Pajzs" művelet sikerét ünnepli, Washingtonban korántsem egységes a kép. Sőt, Donald Trump elnök ellenállásba ütközött saját törvényhozóitól is.

1. "Nem a mi háborúnk" – A kongresszusi ellenállás

Több befolyásos amerikai politikus már a hajnali órákban éles kritikát fogalmazott meg:

• Brian Schatz szenátor (Hawaii): Azonnal posztolt az X-en (korábbi Twitter), kijelentve, hogy az USA-nak "nincsenek olyan létfontosságú nemzeti érdekei Venezuelában, amelyek igazolnák a háborút."
• A Demokrata Párt reakciója: A kongresszusi demokraták szerint Trump megkerülte a War Powers Act-et (a hadviselési jogkörökről szóló törvényt), mivel nem kért és nem kapott kongresszusi felhatalmazást a támadásra.
• Alkotmányos válság? Sokan úgy látják, ez egy unkonstitucionális lépés, amely a végrehajtó hatalom túlterjeszkedését mutatja.
•  

2. Világrendőrből Világagresszor?

• A "Világrendőr" érv: Washington azzal védekezik, hogy a drogkartellek elleni harc nemzetközi közérdek. Eszerint ők csak "rendet tesznek" egy bukott államban, hogy megállítsák a kábítószer-áradatot és a diktatúrát.
• A "Világagresszor" vád: A bírálók szerint ez a maszk lehullott. Ha az USA bármikor bombázhat egy fővárost (Caracas) és elrabolhatja annak vezetőjét (Maduro) ENSZ-felhatalmazás nélkül, akkor többé nem a törvény őre, hanem annak megszegője.

UPDATE (13:30):

Sokan emlékeznek még a 'Pax Americana' idejére, amikor az USA a demokrácia védelmezőjeként lépett fel. De mi történik akkor, amikor a 'világrendőr' jelvényét egyoldalú rakétacsapásokra cserélik? Amikor nem a diplomácia, hanem a Delta Force kommandósai hozzák meg a döntést? 2026. január 3-a után a nemzetközi jog már nem egy védőháló, hanem egy átlépett küszöb.

 

Friss fejlemények:

• Caracas állapota: A város déli részein megszűnt az áramszolgáltatás, a La Carlota repülőtér romokban hever.
• Maduro sorsa: Trump szerint az ex-elnök már "úton van" (valószínűleg egy amerikai katonai bázisra vagy bíróság elé).
• Nemzetközi visszhang: Kolumbia elnöke, Gustavo Petro "rakétákkal való bombázásról" beszél, és azonnali ENSZ BT ülést követel.

 

 

Te mit gondolsz?

·         Jogos volt az akció a drogkereskedelem megállítása érdekében?

·         Vagy ez egy veszélyes precedens, ami tönkreteszi a nemzetközi rendet?

Szívessen elolvasnám a véleményed!

 

UPDATE (13:40):

 

Átrendeződik-e a világrend 2026-ban? Az USA caracasi akciója és Maduro elfogása ugyanis nemcsak egy latin-amerikai belügy, hanem egy brutális erejű üzenet Moszkvának és Pekingnek is.

 

3. A "dominó-effektus": Miért fél most Putyin és Hszi Csin-ping?

A 2026. januári események egyértelművé tették, hogy az USA hajlandó átlépni a "vörös vonalakat", ha drogkereskedelemről vagy nemzetbiztonságról van szó.

• Oroszország: Putyin számára Venezuela volt a legfontosabb hídfőállás az amerikai kontinensen. Orosz katonai tanácsadók és olajcégek (pl. Rosznyefty-érdekeltségek) védték Madurót. Az, hogy az USA 30 perc alatt "kikapta" az elnököt a saját fővárosából, azt üzeni: Oroszország nem tudja megvédeni a szövetségeseit a saját "háztáján" sem. Ez megtörheti az orosz államterrorizmus önbizalmát Ukrajnában és Afrikában is.

 

• Kína: Peking milliárdokat fektetett a venezuelai olajiparba ("hitelért olajat" alkuk). Kína számára ez a támadás a gazdasági terjeszkedésének közvetlen megsértése. Ha az USA most ellenőrzése alá vonja a venezuelai olajmezőket, Kína egyik legfontosabb energiaforrása kerül Washington kezébe.

 

4. Hogyan fékezhető meg a "Kinai Totális Kommunizmus" és az "Oroszországi Államterrorizmus"?

 

4.1) Gazdasági elszigetelés (A "pénzcsapok" elzárása)

Kína ereje a kereskedelemben rejlik.

• A "Kínától való függetlenedés" (Decoupling): Ha a nyugati világ radikálisan csökkenti a kínai importot, Peking belső társadalmi feszültségekkel fog szembesülni, ami gyengíti a párt hatalmát.
• Technológiai blokád: A legmodernebb chipek és AI-technológiák visszatartása megakadályozza a kínai hadsereg modernizációját.
•  

4.2) Katonai elrettentés (A "Pajzs" stratégia)

A venezuelai akció (Southern Shield) bebizonyította, hogy a technológiai fölény (lopakodók, precíziós kommandós egységek) még mindig az USA kezében van.

• Regionális szövetségek: Oroszország megfékezéséhez a NATO megerősítése, Kína ellen pedig az ázsiai szövetségesek (Japán, Ausztrália, India) felfegyverzése a kulcs.
•  

4.3) Információs háború és belső erózió

A diktatúrák (mint a venezuelai is volt) belülről is törékenyek.

• A diktátorok félelme: Maduro elfogása pszichológiai csapás. Minden autoriter vezetőnek (legyen az orosz vagy kínai) most az jár a fejében:

 

 "Vajon én vagyok a következő?"

 

Te mit gondolsz?

Jogos volt az akció a drogkartellek megfékezése és a keleti diktatúrák visszaszorítása érdekében, vagy Amerika túl messzire ment?

Írd meg a véleményed kommentben!

 

UPDATE: (14:00)

Ami ma reggel katonai sikerként indult, délutánra globális gazdasági rémálommá válhat. Az olajár-robbanás emlékeztet minket: a szabadságnak ára van, és ezt az árat most mindenki meg fogja fizetni a benzinkutakon. Miközben Caracasban az új kormány megalakulását ünneplik, a világ többi része azt számolja, mibe fog kerülni ez a '30 perces' beavatkozás.

 

A helyzet 2026. január 3-án délutánra kritikussá vált. Az olajpiacokon és a diplomáciai fronton is olyan események zajlanak, amelyek évtizedek óta nem látott bizonytalanságot hoztak.

5. Az olajár-robbanás: Miért fáj ez nekünk?

A hírre, miszerint az USA ellenőrzése alá vonta a venezuelai olajterminálokat, a piacok pánikkal reagáltak. A Brent nyersolaj ára átlépte a 115 dolláros szintet, és az elemzők szerint ez még csak a kezdet.

• Ellátási félelmek: Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított olajkészletével. A finomítók és kikötők körüli harcok miatt a kivitel teljesen leállt.
• A "Fekete Arany" mint fegyver: Oroszország válaszul belengette, hogy korlátozza a saját exportját az "agressziót támogató" országok felé. Ez Európában azonnali áram- és üzemanyagár-emelkedéshez vezetett.
• Hatás a pénztárcánkra: Ha az ár tartósan 110 dollár felett marad, az infláció újra elszabadulhat, drágítva a szállítást és minden alapvető élelmiszert.

 

6. Új fejlemények Caracasban: Az "Átmeneti Tanács"

Miközben Madurót Floridába szállítják, Venezuela területén drámai a helyzet:

• Az ellenzék színre lép: Caracas főterén megjelentek az ellenzéki vezetők. Bejelentették egy Nemzeti Újjáépítési Tanács létrehozását, amelynek célja a demokratikus választások előkészítése. Az USA azonnal elismerte ezt a testületet legitim kormányként.
• Kínai és orosz reakciók: Kína hivatalosan "befagyasztotta" Venezuela minden külföldi számláját, amíg a helyzet nem tisztázódik, hogy megvédje a befektetéseit. Putyin pedig "hadgyakorlatot" rendelt el az Atlanti-óceán északi részén – ez egyértelmű kardcsörtetés Washington felé.

 

UPDATE: (15:30)

A legfrissebb fejlemények :

• Maduro Floridában: Meg nem erősített források szerint a repülőgépe leszállt egy floridai katonai bázison. Az amerikai igazságügyi minisztérium hamarosan közzéteszi a hivatalos „mugshot” fotót (rendőrségi nyilvántartási fotót).
• A "Harc a Sötétben": Caracasban az áramszolgáltatás még mindig akadozik. A venezuelai állami televízió adása megszűnt, helyette egy ellenzéki csoport sugároz „Szabad Venezuela” néven.
• Orosz mozgolódás: Putyin elnök rendkívüli beszédet mondott, amelyben „terrorista államnak” nevezte az USA-t, és bejelentette, hogy Oroszország felülvizsgálja az atomfegyverek bevetésének feltételeit (nukleáris doktrína). Ez a retorika a legmagasabb szintre emelte a feszültséget.
• Az ENSZ patthelyzet: A Biztonsági Tanács ülése botrányba fulladt, miután az amerikai és az orosz nagykövet élő adásban vádolta egymást háborús bűnökkel.

UPDATE: (16:15)

Legmagasabb szintre emelt feszültség a nemzetközi politikában. Mi jön még?

A "Hatalomvágy Ára" – Az emberi sorsok

A rakéták nem "célpontokat", hanem városokat találnak el. Mögöttük családok vannak, akik ma rettegésben térnek nyugovóra.

A politikusok sakktáblának nézik a világot, de a gyalogok mi vagyunk.

 A hatalomvágyó emberek döntéseiért mindig az egyszerű emberek fizetnek a vérükkel, a pénzükkel és a jövőjükkel.

A "Globális Agresszió" spirálja

Tudjuk azt, hogy az erőszak erőszakot szül. Ha ma az USA így lépett fel, félő, hogy mások is feljogosítva érzik magukat hasonlóra. Ez egy erkölcsi válság is, nem csak politikai.

 

Záró gondolat:

Ma délutánra nehéz szívvel fejezem be ezt az élő közvetítést. 2026. január 3-a emlékeztetett minket arra, hogy a világunk törékeny, és a hatalomvágy sokszor erősebb a józan észnél.

De ne feledjük: a történelem során a diktátorok mindig elbuktak, és az agresszió soha nem épített tartós békét.

Aggódom, igen!

De hiszek abban, hogy a tisztánlátásunk és az összefogásunk az egyetlen fegyverünk az ilyen időkben.

 

Maradjatok éberek és vigyázzatok egymásra!

Szobor és szándék: gondolatok a templomkert harmóniájáról

 Amikor az emlékezés formát ölt

Van valami mélyen megindító abban, amikor egy közösség úgy dönt: emléket állít valakinek, aki maradandót alkotott. Egy szobor nem csupán bronzba vagy kőbe öntött alak — hanem szándék, tisztelet és közös emlékezet. A Magyargyerőmonostori református templom kertjében nemrég (2025 május 17.-én) felavatott mellszobor Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkának állít emléket, egy olyan személynek, akinek életútja valóban méltó a megörökítésre.

Magyargyerőmonostori református templom

Mégis, amikor az emlékezés formát ölt, felmerülhet a kérdés: vajon az a forma, amit választunk, méltó-e ahhoz a térhez, amelyben helyet kap? Illeszkedik-e az anyag, a szín, az arány a környezethez, amely évszázadok óta őrzi a múltat? Ez a bejegyzés nem bírálat, nem támadás — hanem egy őszinte, építő szándékú gondolatmenet arról, hogyan lehet az emlékezés nemcsak szívből jövő, hanem esztétikailag is méltóságteljes.

 

Ki volt Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka?

Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka a 20. század első felének egyik kiemelkedő női alakja volt Erdélyben, különösen Kalotaszeg kulturális és egyházi életében. Édesapja, Hory Farkas, Magyargyerőmonostor református lelkésze volt, így Etelka már fiatal korától mélyen kötődött a helyi közösséghez és a református hagyományokhoz. Műveltsége, közéleti szerepvállalása és írásai révén sokak számára példaképpé vált. Életútja nemcsak a családi örökség folytatása volt, hanem önálló értékteremtés is — ezért is döntött úgy a közösség, hogy mellszobrot állít emlékére a templomkertben.

 

Méltóság és forma: amikor a tér beszélni kezd

A Magyargyerőmonostori református templom kertje az elmúlt évszázadok során nemcsak a hit, hanem az emlékezés tere is lett. A kőből faragott sírjelek, a templom várfala és a történelmi környezet mind azt a méltóságot hordozzák, amelyet a közösség generációkon át őrzött. Ebbe a térbe került nemrég egy új mellszobor, amely Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkának állít emléket.

Az emlékmű felállítása mögött nemes szándék húzódik: megőrizni és láthatóvá tenni egy olyan életutat, amely sokak számára példaértékű. A szobor Magyarországon készült, és a templomkertben kapott helyet, ahol Gyarmathy Zsigáné szüleinek sírkövei is megtalálhatók — köztük édesapjáé, aki maga is lelkészként szolgált itt.

Mégis, a szobor megjelenése körül kérdések merültek fel. A fa alapzat, amelyen a mellszobor nyugszik, látványosan elüt a környezetétől. A templomkertben minden sírkő kőből készült, és a tér vizuális egységét éppen ez a kőanyag biztosítja. A talapzaton elhelyezett plakett — amely feltehetően festett üveglap vagy plexi — fehér felirattal erősen tükröződik, és vizuálisan kontrasztot képez a környező elemekkel. A mellszobor arányai és megformálása sem feltétlenül tükrözi azt a visszafogott méltóságot, amit a tér sugároz.

„A szobor elhelyezése és anyaghasználata új vizuális réteget hozott a templomkertbe – kérdés, hogy ez harmóniában áll-e a tér múltjával?” (fotó: Jasko.Attila /2025)

Fontos azonban megérteni a döntés hátterét. A jelenlegi református lelkész eredetileg Magyarvistai kőből készült talapzatot szeretett volna, amely méltó módon illeszkedett volna a tér történeti karakteréhez. A kivitelező azonban olyan magas összeget kért, amely meghaladta a rendelkezésre álló gazdasági keretet — így született meg a fa alapzat választása, kompromisszumként.

Ez a helyzet nem hibáztatásra, hanem párbeszédre hív. Talán érdemes lenne a jövőben újragondolni az emlékmű környezetét, akár egy későbbi időpontban kőalapzatra helyezni a szobrot, hogy az emlékezés formája is méltóbb legyen a térhez. Mert az emlékezés nemcsak szavakban, hanem formákban, anyagokban és arányokban is él tovább.

 

A forma mögött a közösség szól

A szobor elhelyezése és anyaghasználata új vizuális réteget hozott a templomkertbe – kérdés, hogy ez harmóniában áll-e a tér múltjával?

A szobrok, sírkövek, templomfalak nem csupán kőből vagy fából állnak — hanem emlékekből, érzésekből, közös történetekből. Amikor egy új emlékmű kerül közéjük, az nemcsak fizikai jelenlét, hanem kulturális állítás is. Éppen ezért fontos, hogy a forma, az anyag és az elhelyezés ne csak szép legyen, hanem méltó is. Mert a tér beszél — és amit mond, az rólunk szól.

Bucsú Ozzy Osbourne Rock legedától

 Ozzy Osbourne: A Metal Legenda Elhunyt

 

A rocktörténelem egyik lehíressebb szereplőétől búcsúzunk ezen a napon, ugyanis ma, 2025. július 22-én a rockvilág egy ikonjától búcsúzunk. Ozzy Osbourne, a "Sötétség Hercege", aki generációkat inspirált és sokkolt, 76 éves korában eltávozott az élők sorából. Bár halálhíre mély szomorúsággal tölt el minket, öröksége halhatatlan marad.

Ozzy élete és karrierje a rock 'n' roll definíciója volt: vad, botrányos, de tagadhatatlanul zseniális. A Black Sabbath frontembereként a 70-es években alapjaiban változtatta meg a zenei tájat, megteremtve a heavy metal műfaját. Olyan albumok, mint a Paranoid és a Master of Reality nemcsak eladták a több millió lemezt, de sötét, súlyos riffjeikkel és Ozzy egyedi vokáljával örökre beírták magukat a rocktörténelembe.

Birmingham Walk of Stars in Birmingham, England

Szólókarrierje legalább annyira legendás volt, mint a Black Sabbath-os időszaka. A 80-as évek elején indult szólópályafutása olyan örökzöld slágereket eredményezett, mint a "Crazy Train", a "Mr. Crowley" és a "Bark at the Moon". Koncertjei hírhedtek voltak energiájukról és extrém előadásmódjukról. Ozzy nemcsak zenész volt, hanem egy jelenség, egy előadóművész, aki sosem félt feszegetni a határokat.

Az elmúlt évtizedekben Ozzy az egészségügyi problémákkal küzdött, de sosem adta fel. Továbbra is alkotott, turnézott, és ami a legfontosabb, inspirált. Ő volt az, aki bebizonyította, hogy a rock 'n' roll nem csupán zene, hanem egy életérzés, egy lázadás, egy szabadságra való törekvés.

Ozzy Osbourne távozásával egy korszak zárul le, de emléke és zenéje örökre velünk marad. Köszönjük, Ozzy, hogy megmutattad nekünk a sötétség ragyogását, és örökké szóljon a "Mama I'm Coming Home" a mennyországban!

A Rock sohasem hal meg! 

(The Rock will never die!)

A virágzó terrorizmus korszaka.

Az elmúlt két évének a legfontosabb hírei minden bizonnyal a háborúról szoltak, vagy evvel kapcsolatosak voltak. 2022 február 24-én kezdödőtt az Orosz Ukrán háború, amikoris Oroszország egy nagyszabású támadásd végzett Ukrajna ellen. Egy úgynevezett ”Szpeciális Katonai Operáció„ űrügyel az orosz diktátor államelnök, Vladimir Putin indított el. Jellen pillanat amikor ez a szöveg íródik (2024 Oktober 02) ez a hátborzongató háború élles, amelynek sajnos nagyon sok áldozata van mindkét hadseregből. 

De erről a háborúról más bejegyzésben olvashatsz.

Ami jellenleg történik a világban az sokkal bonyorultabb a látszatnál. Véleményem szerint maga a terrorizmus az aranykorát éli 2024-ben. Oroszország államterrorizmust folytat, Fehéroroszország (Belarus) diktátura rezsim, Dél Korea úgyszintén diktaturai rezsimnek van kítéve, mig Irán az összes lehető terrorista csoportok fő sponszora. Kina peddig mindezek államok jó barátja, hiszen ök a világ legnagyobb Komunista állama, a világ lehető leges legnagyobb diktatúrája.
Az Orosz, Ukrán háború mintha nem lett volna elég, Izrael is rá lett kényszerítve harcba szálni. Rá lett kényerítve hogy megvédje népét, országát a kegyetlen terrorizmus ellen.

BÚÉK 2023

Hozzon az Új Év áldást, békét, egészséget minden kedves olvasónak, követőnek, ide találónak!