A rekedt hangú excentrikus ikon, aki meghodította a világot: Sir Rod Stewart

Te mit csinálsz majd 80 felett?

Rejtvényt fejtesz a teraszon vagy megtöltöd a világ legnagyobb stadionjait?

Ha Rod Stewartról van szó, a válasz nem is kérdéses.

Sir Roderick David Stewart a könnyűzene történetének egyik legsikeresebb és legkarakteresebb brit énekes-dalszerzője, aki rekedtes, érzelmes hangjával, védjegyévé vált tüskés frizurájával és energikus színpadi jelenlétével több mint hat évtizede meghatározó alakja a rock, a pop és a folk-rock műfajoknak.

Még mindig a színpad az élete, akárcsak Ozzy Osbournenak volt egykor.

Legyünk őszinték: 81 évesen, túl egy pajzsmirigyrák-műtéten már régen megtehetné, hogy a Los Angeles-i villájában élvezze a gázsiját. Ő mégis újra és újra útra kel. Hogy miért? Mert a színpad és a közönség energiája élteti.

Rod Stewart nemcsak a hangjával és a dalaival vált ikonikussá, hanem azzal a határtalan életigenléssel is, amit a színpadra visz. Túl egy pajzsmirigyrák-műtéten – ami után újra meg kellett tanulnia énekelni – és túllépve a nyolcvanadik életévén is láthatóan azért lép színpadra, mert az előadás számára nem munka, hanem maga a létezés. Több mint hat évtized a pályán, 250 millió eladott lemez és egy olyan karcos hang, amit ha felébresztenek az éjszaka közepén, ezer közül is azonnal felismersz.

De hogyan lett egy londoni blues-rajongó srácból a világ egyik legmenőbb rockikonja?

Rod karrierje nem egy csapásra indult! Az 1960-as években még a londoni bluesklubokban keresgélte a saját hangját – amit egyébként a soul-legenda Sam Cooke ihletett. Az igazi áttörést a The Jeff Beck Group hozta meg neki, ahol olyan nyers hard rock alapokat tettek le, amiből később a Led Zeppelin is rengeteget merített. Aztán jöttek a ’70-es évek és a legendás Faces! Ha belegondolunk, Rod egyszerre volt a világ legzajosabb, leglazább rockzenekarának a frontembere (a későbbi Rolling Stones-gitárossal, Ronnie Wooddal az oldalán), miközben a saját szólókarrierjét is építette. A nagy robbanás: 1971-ben a Maggie May című dala egyetlen pillanat alatt lőtte ki a szupersztárságba.

Egyszerre vezette az amerikai és a brit slágerlistákat! Sir Rod Stewartot simán nevezhetjük a műfajok igazi kaméleonjának.Hiszen kevés olyan énekes létezik a rocktörténelemben, aki annyira gátlástalanul (és sikeresen!) váltogatja a stílusokat, mint Ő:

A folk-rock korszak: akusztikus gitárok, mandolin és a kíméletesen hamisítatlan, rekedt ének (Gasoline Alley).

A diszkóláz: Amikor 1978-ban belehúzott a, Da Ya Think I'm Sexy? dalba. A fél rockvilág kiakadt, a közönség viszont imádta.

A nyolcvanas évek pop-rockja: olyan kihagyhatatlan rádiós klasszikusok, mint a Young Turks vagy az érzelmes Forever Young.

A nagy amerikai daloskönyv: Amikor a 2000-es években mindenki azt hitte, hogy visszavonul, megcsinálta a Jazz Standard feldolgozásait és behúzott vele egy Grammit!

Az érdekességek sokadalma közül kíemelnék egy pár őrült tényt, amit lehet, hogy nem tudtál róla

·         A világ legeslegnagyobb koncertje: 1994. Szilveszterén a riói Copacabana tengerparton adott ingyenes koncertet. A vége? Közel 4 millió ember a helyszínen és egy hivatalos Guinness-rekord! 

·         Éjszakai vasútmodellezés a luxushotelekben: Turné közben nem a bulik miatt bérelt külön szobát a szállodákban, hanem azért, hogy a terepasztalának apró vasútmodelleit, épületeit ragasztgassa. 

·         Páratlan csatározások Elton Johnnal: Elton és Rod évtizedek óta női álneveken (Sharon és Phyllis) ugratják egymást a sajtóban. Bérelt repülők, leeresztett hőlégballonok és vicces beszólások – a barátságuk egy külön sorozatot megérne!

·         Lamborghini-autómárka-rajongó: Ő a Lamborghini-márka egyik legmegszállottabb, legodaadóbb rajongója és gyűjtője a rocktörténelemben. A kapcsolata a márkával évtizedeken átívelő, szinte szenvedélyes szerelem volt, ami nem szorítkozott egyetlen modellre sem. Az autóipari szaklapok és életrajzírók szerint Rod Stewart a Lamborghini történetének szinte minden ikonikus korszakából birtokolt legalább egy kiemelkedő példányt. Lásd: Miura P400 SV, Countach LP400 Periscopio és még sok mást.

Sir Rod Stewartnak hat évtizedet átívelő karrierje nem csupán a zenei slágerlistákon hagyott mély nyomot, hanem a popkulturális és zenei szakirodalomban is gazdag, sokrétű könyvészeti örökséget teremtett. Ha végigtekintünk a róla és zenekari társairól írott legmeghatározóbb munkákon, kirajzolódik, hogy az irodalom miként igyekezett megragadni a londoni blues-klubokból induló, majd a világ legnagyobb stadionjait megtöltő énekes jelenségét. A nyomtatott oldalakon Stewart nem egy dimenziós popsztárként, hanem a modern könnyűzene egyik legösszetettebb, legalázatosabb, mégis legextravagánsabb figurájaként jelenik meg.

2026. Szeptember végén a 81 éves brit rocklegenda bejelentette, hogy a 2027-ben induló „The Final Encore” elnevezésű koncertsorozata lesz pályafutása utolsó nagyszabású turnéja. A turné 2027. Április 23-án indul Dublinban és 2027. Július 24-én zárul Hannoverben. Az Egyesült Királyságot és Európát érinti (többek között London, Amszterdam, Berlin, Koppenhága, Prága és Krakkó).

Magyarországi koncert: A búcsúturné keretében Rod Stewart, 2027. Június 18-án fellép a Papp László Budapest Sportarénában is.

Az énekes hangsúlyozta, hogy nem hagyja végleg abba a zenélést, de lezárja az úton lévő életet. A művész stábja hivatalosan még nem hozta nyilvánosságra a 2027-es búcsúturnéjának (The Final Encore) dallistáját, de a hivatalos turnébejegyzések megerősítették a legfontosabb dalokat, amelyeket eljátszanak.

A dallista a következő:

1.       Maggie May

2.      Sailing

3.      Da Ya Think I’m sexy?

4.      Hot Legs

5.      Forever Young

6.      You Wear It Well

7.       Tonight’s the Night (Gonna Be Alright)

8.      Young Truks

9.      Baby Jane

10.   Infatuation

11.    You’re My Heart (The Final Acclaim)

12.   Some Guys Have All the Luck

13.   Rhythm of My Heart

14.   The First Cut Is the Deepest

15.   Have I told you lately

Nekem Rod Stewart a tökéletes bizonyíték arra, hogy a rock 'n' roll nem korhatáros, és az is, hogy a szenvedély nem öregszik!

Neked mi a kedvenc dalod tőle? A dögös rockslágereit szereted, vagy inkább a lírai balladáit?

Írd meg kommentben, ha van kedved!

 

Találkozás az idő határán – a négy millió eurós fénykép és a morális ellenállás manifesztuma.

Vannak pillanatok, amelyek a történelem sűrűjében születnek, de csak az idő elteltével nyerik el valódi súlyukat!

2016-ban a román állami fenntartású Kolozsvári Állami Magyar Színház aulájában készített felvételek közül az egyik egy olyan történelmi és kulturális metszéspontot örökít meg, amelynek jelentősége az évek múlásával csak fokozódott!

Az ötlet 2026. Április 11-én született meg bennem egy blogbejegyzés írásakor. A cikkben aggodalmamat fejeztem ki Orbán Viktor által vezetett FIDESZ-es, korrupt és autokrata hatalom újranyerése miatt. Azt mondtam, ha változás következik be a magyar politikában és végérvényesen megszűnik az Orbán-rendszer, akkor ezt a fényképet a magyar történelem legmegvásárolhatatlanabb fényképévé teszem!

Itt olvashatod el az ötletet adó cikket:

https://artdelineo.blogspot.com/2026/04/van-egy-pont-amikor-az-ember-mar-nem.html

 

2026. Április 12-én pedig megtörtént a csoda, ugyanis Magyar Péter lett Magyarország új miniszterelnöke!

Így jött létre 2026 április 12.-én a

Manifesztum, a pillanat súlya.

Ez a 2016-ban kreált alkotás valóban tíz év eltelte után nyerte el igazi helyét illetve értékét a magyar fényképészet sűrű történelmében.

A kép központi figurája Kallós Zoltán, a nemzetközileg elismert néprajzkutató, a magyar népzenekincs egyik utolsó nagy gyűjtője, akinek jelenléte a fotón a múltat, a gyökereket és az el nem múló szellemi örökséget képviseli. A néprajzkutató ikon mellett Orbán Viktort, Magyarország akkori miniszterelnökét, láthatjuk, aki a politikai hatalmat és a jelen idők történelmi alakulását szimbolizálja.

Tíz évvel a kép elkészítése után azt a döntést hoztam, hogy ezt az alkotást egy exkluzív, húsz példányos, művészi limitált kiadásként a nyilvánosság elé állítom.

Ezen projekten hivatalos partnerséget kötöttem a kolozsvári székhelyű ArtDelineo céggel, amely minden jogi feltételt biztosított ennek a projektnek a megvalósításához!

Így hát mindazoknak, akik ennek a fantasztikusan izgalmas, egyedi sztorinak a kerek egész részét szeretnék tudni, melegen ajánlom, hogy kövessék az Artdelineo K.F.T. minden oldalát és hírcsatornáit.

A.J.

2026 Aug. 24

A bennem maradt fény

Édesapám emlékére

Írta: Jasko Attila

 

Nem tudnám elmondani,
melyik emléked a legszebb,
mert mindegyik ugyanabból a fényből van:
abból, amit akkor is őrzök,
amikor nem gondolok rád.

Nem történetek maradtak utánad,
hanem egy egész táj,
ahol a csend ismerős,
és a lélegzetem ritmusában
ott a kezed nyoma.

Nem tudom kiválasztani,
mi hiányzik leginkább —
talán azért, mert semmi sem múlt el igazán.
Csak átalakult bennem,
és azóta is velem jár.

                                                                                           (minden jog fenntartva/2026)

Április 11. és 12. között

Van egy pont, amikor az ember már nem akar szép mondatokat.

Nem akar metaforákat, ünnepi fényeket, nem akarja a valóságot csomagolópapírba rejteni. Csak azt szeretné, ha valaki végre kimondaná:

valami nagyon nincs rendben.

Ma április 11. van, a magyar költészet napja. József Attila születésnapja. Egy olyan költőé, aki egész életében azt próbálta megérteni, miért nem működik a világ úgy, ahogy kellene.

      - Miért nem jut el a szeretet oda, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

      - Miért nem hallja meg senki, ha valaki segítségért kiált.

Holnap április 12. lesz (2026). És Magyarország választ.

Ez a két nap most úgy áll egymás mellett, mint két külön világ.
Az egyik a nyelv, a kultúra, az emberi méltóság ünnepe.
A másik egy ország tükre — és nem biztos, hogy tetszik, amit látunk benne.

Amit sokan kimondanak: rendszerszintű korrupció

Az elmúlt években számos nemzetközi szervezet, újságírói oknyomozás és civil jelentés foglalkozott azzal, hogy Magyarországon széles körű, rendszerszintű korrupcióról beszélnek.
Ezek a források szerint:

1.       közpénzek áramlanak magánérdekek felé,

2.       közbeszerzések koncentrálódnak szűk körökben,

3.       az átláthatóság csökken,

4.       a fékek és ellensúlyok gyengülnek.

Ezeket nem én állítom — ezek publikus, visszakereshető jelentésekben szereplő megállapítások.

Amit sokan félnek kimondani: politikai csőd

Sok elemző szerint Magyarországon az elmúlt évtizedben olyan politikai folyamatok zajlottak, amelyek:

5.       gyengítették a független intézményeket,

6.       korlátozták a médiapluralizmust,

7.       csökkentették a demokratikus ellenőrzés lehetőségeit.

Ezeket a megállapításokat nem én találom ki — ezek nemzetközi értékelésekben szerepelnek.

Amit egyre többen mondanak: a vagyonkoncentráció veszélye

Számos oknyomozó cikk és gazdasági elemzés foglalkozik azzal, hogy Magyarországon:

8.       rendkívüli mértékű vagyonkoncentráció jött létre,

9.       egyes családok és üzleti körök rendkívül gyorsan gazdagodtak meg,

10.    a gazdasági erő és a politikai befolyás összefonódása kockázatot jelenthet.

Ezeket a megállapításokat független újságírók és nemzetközi szervezetek fogalmazták meg.

Amit sokan éreznek: ez már nem csak Magyarország ügye

Több elemző szerint a magyarországi folyamatok:

11.    hatással vannak az Európai Unió működésére,

12.    befolyásolják a közös döntéshozatalt,

13.    érintik a jogállamisági mechanizmusokat,

14.    és közvetve külpolitikai feszültségeket is okozhatnak.

Ezeket a megállapításokat nemzetközi politikai elemzések tartalmazzák.

És amit végül ki kell mondani: a választás tétje óriási

Holnap Magyarország választ.
Nem pártok között — hanem két jövő között.

Az egyik út a jelenlegi rendszer folytatása.
A másik út egy másik irány.

Hogy melyik lesz, azt nem tudom, és nem is mondhatom meg.
De azt igen: a tét nagyobb, mint valaha.

Záró gondolatként – József Attila árnyékában

Ma a költészet napja van.
Holnap a demokrácia napja lesz.

És talán nincs is nagyobb tiszteletadás József Attila előtt, mint kimondani azt, amit ő is kimondott volna:

„Azt mondják, a világ olyan, amilyen.
De én tudom, hogy olyan, amilyenné tesszük.”

Holnap rajtunk a sor.

AJ. 2026 április.11

Száz év távlatából

Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő ikon, születésének századik évfordulója alkalmából tisztelettel:

 

Száz év távlatából

(Vers - Kallós Zoltán születésének 100. évfodulójára.)

Írta: Jasko Attila

Készült: 2026 március 26.-án

 

1.
Száz év távlatából ma is köztünk áll,
egy ember, ki a dalból épített oltárt.
Nem szóval őrzött, hanem tiszta szívvel,
s a nép hangját emelte fel az égre hittel.

2.
Útját nem kísérte fény vagy diadal,
csak poros ösvények és sok-sok régi dal.
De amit talált, az kincs lett mindannyiunknak,
mert hangot adott a múltból szóló útnak.

3.
A dallam, melyet ő mentett meg nekünk,
ma is velünk él, ha énekel a lelkünk.
Minden hang mögött ott áll az ő keze,
ahogy a múltat a jelenhez vezette.

4.
S míg magyar szó zeng, s míg magyar dal él,
Kallós Zoltán velünk jár a föld színén.
Száz év múltán is fénylik még az emléke,
mert aki dalt őriz, örökké él a népben.

(minden jog fenntartva/2026)

 

Kallós Zoltán nemcsak megőrizte, hanem új életre keltette a népi kultúrát. Munkássága nélkül a Mezőség, a Gyimes vagy Moldva zenei világa sokkal kevésbé lenne ismert – nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is.

A.J.

2026 márc. 26

A férfi, aki megtanított minket hallani - 100 éve született Kallós Zoltán

Vannak emberek, akik nem könyveket hagynak maguk után, hanem visszaadják egy nép hangját.

 

 

Kallós Zoltán ilyen ember volt.

 

Ma lenne százéves, és ha valaki megkérdezné, mi maradt utána, nem könyveket, nem díjakat, nem archívumokat sorolnék. Hanem azt mondanám: a hangunk maradt utána. 

Mert amit ő megőrzött, az nem dallam volt, nem kotta, nem magnószalag. Hanem az a rezdülés, amelytől egy nép önmagára ismer. 

Aki járt valaha Válaszúton, tudja, miről beszélek. A ház, ahol élt, nem múzeum volt, hanem élő szövet. A konyhában mindig főtt valami, a folyosón gyerekek futottak, a szobákban régi hangok szóltak. És ő ott ült közöttük, mint egy öreg fa, amelynek minden ága más történetet hordoz. Volt benne valami, amit ma már ritkán látni.

Zoli bácsi nem akart hírnevet, nem akart pozíciót, nem akart szobrot. Csak azt akarta, hogy a dalok, amelyeket szeretett, ne vesszenek el.

És ezzek meg nem vesztek el!

Ott vannak minden táncházban, ahol a hegedű első hangja után valaki önkéntelenül is felemeli a fejét. Ott vannak minden gyerekben, aki a válaszúti kollégiumban tanult meg hinni abban, hogy a saját kultúrája érték. Ott vannak a könyvekben, amelyekbe belenézve az ember érzi: ez nem papír, hanem élet.

Kallós Zoltán száz éve született. (1926 március 26.-án)
És valahogy mégis úgy tűnik, mintha most is ott ülne a ház udvarán, a tulipán motívumos fapadján, a botjára támaszkodva, és figyelné, hogyan szaladnak a gyerekek, hogyan szól a hegedű, hogyan él tovább az, amit ő megőrzött.

Ha ma Budapesten, vagy Magyaroszág bármely területén valaki azt mondja: „Imádom a táncházat”, vagy ha valaki meghall egy mezőségi dallamot és kirázza a hideg, vagy ha valaki érzi, hogy ebben a zenében van valami mély, ősi, igaz – akkor valójában Kallós Zoltán munkáját érzi.

Ő volt az, aki megtanított minket hallani.
És amit meghallottunk, az ma is velünk van.

Nem mindenki hagy maga után emlékművet.
Ő nem is akart.

De amit hátrahagyott, az több minden szobornál:
egy élő hagyományt, amely ma is lélegzik, táncol, énekel, és bennünk él tovább.

És amíg magyar ember énekel, addig Kallós Zoltán is velünk marad.

A folytatást, a: (Száz év távlatából című versemet) ezzen a linken olvashatód el.

A.J.

2026 márc. 26

Brâncuși 150 – A csend formába öntött évforduló

 

Van a művészet történetében néhány alkotó, aki nem egyszerűen új formákat hozott létre, hanem újfajta látást.

Constantin Brâncuși ilyen volt.

Február 19-én, amikor a naptár szerint 150 éve született Constantin Brâncuși, valójában nem egy évszámot ünneplünk. Inkább azt a pillanatot idézzük fel, amikor a világ kapott egy alkotót, aki nem elégedett meg azzal, hogy a valóságot ábrázolja. Ő a valóság mögötti igazságot kereste. Azt a rezdülést, amely minden forma mélyén ott lüktet.

Ezen a napon Románia nemcsak egy szobrászra emlékezik, hanem arra a szellemi örökségre, amelyet Brâncuși a világra hagyott. A Brâncuși-év nem pusztán kulturális programsorozat, hanem egy meghívás: lassítsunk le, nézzünk másképp, merjünk a lényegre figyelni. Mert Brâncuși művészete nem a szemhez szól, hanem a belső csendhez.

A mester 150 éve született, de művei mintha időtlenek lennének. A Végtelen oszlop ma is ugyanazzal az erővel tör az ég felé, mint amikor először felállították. A Csend asztala körül ma is ugyanaz a nyugalom ül, amelyben a gondolatok letisztulnak. A Térben való madár pedig ma is ugyanúgy felszabadítja a tekintetet, mint egy évszázada: nem azt mutatja, hogyan repül egy madár, hanem hogy mi a repülés maga.

Brâncuși művészete azért él ma is, mert nem kötődik korokhoz. A tisztaság, a tömörség, a lényeg keresése nem avul el. Sőt, talán ma, a túlzsúfolt információk világában még fontosabb, mint valaha. A mester mintha előre látta volna, hogy eljön az idő, amikor az egyszerűség lesz a legnagyobb luxus.

Február 19. így nemcsak egy születésnap, hanem egy emlékeztető: a művészet akkor válik igazán naggyá, amikor nem a világ zaját ismétli, hanem a világ csendjét teszi hallhatóvá. Brâncuși ezt tette. És ezért áll ma is ott velünk, 150 évvel születése után, változatlanul jelenlévő erővel. Művei ma is inspirálnak, provokálnak, megnyugtatnak.

Brâncuși nemcsak szobrokat hagyott ránk, hanem egy látásmódot:
keresd a lényeget, és ne félj elhagyni mindent, ami nem az.

AJ

2026 febr. 19

Kallós Zoltán Centenáriuma 

 Egy örökség, amely mindannyiunké

2026-ban a magyar népi kultúra egyik legnagyobb alakjára emlékezünk: Kallós Zoltán születésének 100. évfordulójára. A Centenárium nem egyszerűen egy évforduló, hanem egy olyan kulturális és közösségi vállalás, amely méltó módon kívánja továbbvinni azt a szellemi örökséget, amelyet Kallós Zoltán hagyott ránk.

A Kallós Zoltán Alapítvány egyik gondolata találóan foglalja össze az év jelentőségét:
„Egy év, amely túlmutat egy évfordulón.”

Sajtótájékoztató

2026 február 11.-én a Kolozsvári Hagyományok Házában sajtótájékoztatót tartottak ahol mozgalmas programokat igértek Kallós Zoltán születésének századik évfordulója alkalmából.

A Centenárium kolozsvári megnyitóján felszólalt:

• Balla Ferenc, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatója
• Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza elnöke
• dr. Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója
• Szép Gyula, a Kallós Zoltán Alapítvány kuratóriumi tagja

Mindannyian hangsúlyozták: a Centenárium nem csupán ünnepi eseménysorozat, hanem közös felelősség. Egy olyan kulturális misszió, amelyben a múlt értékei a jelen közösségeiben születnek újjá. A teremben érezhető volt az a csendes, mégis erőteljes izgalom, amely csak akkor jelenik meg, amikor valami nagy dolog kezdődik. A felszólalók nemcsak programokról beszéltek, hanem arról a szellemi örökségről, amelyet Kallós Zoltán hagyott ránk – és arról, hogyan lehet ezt ma hitelesen továbbadni.

Egy örökség, amely messze túlnyúlik Erdély határain

Bár Kallós Zoltán Erdélyben született és dolgozott, életműve soha nem szorult földrajzi keretek közé. Gyűjtései, kutatásai és pedagógiai tevékenysége a teljes magyar nyelvterületet érintették, sőt nemzetközi szakmai körökben is elismerést vívtak ki.

Éppen ezért a Centenárium nemcsak az erdélyi magyarság ünnepe.
Ez az év mindannyiunké, akik a magyar népi kultúra értékeit fontosnak tartjuk.

A 2026-os programok is ezt tükrözik: koncertek, kiállítások, szakmai fórumok és közösségi események sora várható a Kárpát-medence különböző pontjain és azon túl is.

„Sok születésnapokat” – közös éneklés, közös örökség

A Centenárium egyik különleges pillanata lesz, amikor – Kelemen László szavaival élve –
„közösen énekeljük majd a Sok születésnapokat.”

Ez a gesztus egyszerre tisztelgés és üzenet: Kallós Zoltán nem csupán egy történelmi alak, hanem élő jelenlét mindabban, amit ránk hagyott. A népdalok, a közösségi éneklés és a hagyományok megélése mind azt jelzik, hogy az örökség nem vitrinekben őrzött múlt, hanem közös, ma is formálódó identitás.

Az Alapítvány hiteles örököse – de az örökség mindenkié

A Kallós Zoltán Alapítvány kétségtelenül az egyik legautentikusabb szervezet, amely hitelesen és szakmailag megalapozottan ápolja a néprajzkutató örökségét. Ők azok, akik a legközelebb álltak hozzá, akik ismerik a gyűjtéseit, a módszereit, a gondolkodását. Ugyanakkor fontos kimondani:

Kallós Zoltán életműve nem zárható intézményi keretek közé.

Az ő öröksége közös örökség.
És éppen ezért mindenki – köztük én is – jogosultnak érezheti magát arra, hogy írjon róla, beszéljen róla, továbbadja azt, amit tőle tanult. Ez nem tiszteletlenség, hanem éppen a legnagyobb tisztelet jele:

hogy az örökség él, és nem csak őrzik, hanem használják, továbbviszik, újraértelmezik.

A szervezők ígérete szerint a Centenárium pontos programjairól, helyszíneiről és időpontjairól hamarosan részletes tájékoztatást kap a közönség. A várakozás már most érezhető: a Kallós Zoltán Centenáriuma nemcsak a szakma, hanem a szélesebb közösség számára is izgalmas, értékteremtő évnek ígérkezik.

 

 

A.J.

2026 február11