Van a művészet történetében néhány alkotó, aki nem egyszerűen új formákat
hozott létre, hanem újfajta látást.
Constantin Brâncuși ilyen volt.
Február 19-én, amikor a naptár szerint 150 éve született Constantin
Brâncuși, valójában nem egy évszámot ünneplünk. Inkább azt a pillanatot idézzük
fel, amikor a világ kapott egy alkotót, aki nem elégedett meg azzal, hogy a
valóságot ábrázolja. Ő a valóság mögötti igazságot kereste. Azt a rezdülést,
amely minden forma mélyén ott lüktet.
Ezen a napon Románia nemcsak egy szobrászra emlékezik, hanem arra a
szellemi örökségre, amelyet Brâncuși a világra hagyott. A Brâncuși-év
nem pusztán kulturális programsorozat, hanem egy meghívás: lassítsunk le,
nézzünk másképp, merjünk a lényegre figyelni. Mert Brâncuși művészete nem a
szemhez szól, hanem a belső csendhez.
A mester 150 éve született, de művei mintha
időtlenek lennének. A Végtelen oszlop ma is ugyanazzal az erővel tör az
ég felé, mint amikor először felállították. A Csend asztala körül ma is ugyanaz a nyugalom
ül, amelyben a gondolatok letisztulnak. A Térben való madár pedig ma is
ugyanúgy felszabadítja a tekintetet, mint egy évszázada: nem azt mutatja,
hogyan repül egy madár, hanem hogy mi a repülés maga.
Brâncuși művészete azért él ma is, mert nem kötődik korokhoz. A
tisztaság, a tömörség, a lényeg keresése nem avul el. Sőt, talán ma, a
túlzsúfolt információk világában még fontosabb, mint valaha. A mester mintha
előre látta volna, hogy eljön az idő, amikor az egyszerűség lesz a legnagyobb
luxus.
Február 19. így nemcsak egy születésnap, hanem egy emlékeztető: a
művészet akkor válik igazán naggyá, amikor nem a világ zaját ismétli, hanem a
világ csendjét teszi hallhatóvá. Brâncuși ezt tette. És ezért áll ma is ott
velünk, 150 évvel születése után, változatlanul jelenlévő erővel. Művei ma is inspirálnak,
provokálnak, megnyugtatnak.
Brâncuși
nemcsak szobrokat hagyott ránk, hanem egy látásmódot:
keresd a lényeget, és ne félj elhagyni mindent, ami nem az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése