Kányádi Sándor – Sóhajtás

Kútnak lenni volna jó

utas-itatónak.

diófának vagy a fán

füttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,

lenni bár egy hangnak,

jönni-menni volna jó

akárcsak a harmat.

                                (1974)

Sanyi bácsi, (ha ismernélek) születésnapodon nem mondhatnák egyebet csak annyit , hogy: Isten áldja meg mindkét kezedet!

Kányádi Sándor: Mezítláb

Lehúztuk a cipőt is,

úgy mentünk, kéz a kézbén.

Ázott hajad esővíz-

illatát most is érzem.

Tapicskoltunk a sárban;

sikolyaidtól bokrosodva

futott a sáncban

a sárga patakocska.

-Gyermekkroddá lennék

érted, te kedves.

-Te jó, te drága.

Társtalan lép az emlék

a kármin-köröm pettyes

tavaszi sárba.

1967

Kányádi Sándor: Novemberi szél

Lefonnyadt rég az áfonya,

deres a medve lábnyoma.

Lecsupaszult a málnavész.

Minden toboz a földre néz.

Hályogos szemmel pillogat

olykor néhányat még a nap.

Se cirpelés, se csipogás,

hallgat minden kis muzsikás.

Csak a szél, csak a szél,

egyedül ő zenél.

"Csak a szél, csak a szél, egyedül ő zenél."

Ág se moccanhat nélküle,

minden kis hang az ő műve.

A medve helyett ő morog.

Övé minden csőr és torok,

ő játszik minden furulyán,

harsonán, dobon, pikulán.

Táncoltat erdőt, bokrokat,

lebbent az égre fodrokat,

s annak ki ellene szegül,

annak a hátán hegedül.