Avagy ... időbe veszett nádfedeles szabadtéri skanzen világa.
Május havának elején egy enyhén borús vasárnap barátainkkal, Péterrel és
Timivel, már a kora reggeli órában
indultunk útnak, hogy minél hamarabb kiérhessünk túránk helyszínére, ahol a nap
elég félénken probálkozott útat tőrni magának a felhők között. Nehezen, de
végül sikerült is neki.
Ritkán ám, de néha megtörténik, hogy egyes ismertetők vagy konkrét leírások egy eseményről, élménybeszámolóról akkor látnak a legnehezebben
napfényt, amikor nem igazán tudod az adott hely vagy környék magyar nevét. Így
volt ez a jelenlegi túrával is. Már régebb fogtam neki beszámolómnak de
gyakorlatilag sok hétig fel voltam
akadva vele.
A fő ok az volt, hogy csak románul ismertem azoknak a hegyeknek, domboknak
vagy völgyeknek a nevét ami az úticélunk két fő pontja között helyezkedtek el.
Hiába van magyar nyelvű térképem is erről a helyről, nem segített az sem,
mivelhogy ott is csak a román megnevezés szerepelt. Könyv amiből esetleg
olvashattam volna az Erdélyi Szigethegységnek erről a részéről nem volt és
ráadásul még az internet sem segített, mert nem található ilyen jellegű infó.
Túránk színhelye ez alkalommal Kolozsvártól 50 km-re a Gyalúi havasokban volt,
pontosabban Kisbányahavas (Bányahavas) üdülőtelepről indult és most nem az
Öreghavas fele hanem ellenkező (délkelet) irányba, kezdetnek a Sóvár hegy
csúcsára vezetett.
A kijelzett turista trasszé
ami kék kereszttel van jelölve, sajnos már ki tudja mióta nem volt felújítva,
emiatt is fel szeretném hívni mindazok a figyelmét akik esetleg ezzen a
útszakaszon szeretnék megközelíteni a botanikus rezervációt, hogy a jelzések
nem látszanak! Egy-kettő azért felbukkant de csak nagy távolságok között,
ígyhát nagyobb figyelem szügségeltetik. Kisbányahavas környezete nagyon érdekes
és véleményem szerint igen látványos. A települést körbevevő völgyeinek nagy
része „időbe vesztett" nádfedeles faházaknak ad otthont.
Kisbányahavas (románul: Muntele Băişorii) elsősorban a téli sportok kisebb
paradicsomaként, főleg a régi, több évtizede
működő sípályájának köszönhetően
és újonnan a Buszkáton kiépített pályák miatt ismerik, de ez viszont nem azt jelenti, hogy nyáron
nincs mit itt kezdjen a természetkedvelő
turista! Sőt, az év melegebb hónapjaiban ez a régió Erdély egyik legklasszabb
ATV (All-terrain vehicle) avagy Quad
(magyarul - négykerekű terepmotor) terepe, ahol igen komoly és komlex
versenyeket szerveznek!
Túránk elején már szembeszöktek a magas fenyőfák amelyek egy igen kellemes
illatot árasztottak magukból. Kirsálytiszta források mellett, morajló,
gyorsfolyású patakon átkelve és kankalinnal borított sárgára festett mezőkön át
vezetett útunk Kákovahavast kikerülve a Sovár hegy csucsáig (1162m). Ez a két
hegy határolja el Kolozs megyét - Fehér megyétől (Sóvár már Fehér megyében
van). Itt egy kisebb építmény is található, konkrétan egy faházikó, ami
valószínüleg lesként szolgál, ahonnan a vadászok figyelik a vadon faunáját.
Azért is tartom érdemesnek megemlíteni ezt a helyet, merthogy igen szép
körpanoráma nyílik a környékre, ahonnan pazar a kilátás. Reggelizés útán
folytattuk túránkat, az Ökör hegyet (1277m) megkerülve értünk fel a „Şesul Craiului” (sajnos magyar megnevezése nem létezik!) rezervációhoz (ez a rezerváció egy erdőt foglal magába és
tulajdonképpen a Bélavár nyúlványa).
Kisbányahavas és Bélavár közötti túránk útszakasza |
Az Ökör völgyben (Bányahavas). |
Bélavár bemutatásával nem igazán fogok foglalkozni, írni sem fogok róla,
főleg azért nem mert mindenhol kizárolag csak ezt olvashatja az ember ha rámegy
a világhálóra. Olyan ez, mint egy rossz grammafon ami felakadt és mind csak
ugyanaz hallatszik. Inkább az általam megélt élményekre fogok öszpontosítani és
olyasmit bemutatni amivel nem igazán találkozott az olvasó, természetesen sok
fotóval illusztrálva.
Bélavár megközelítése több féle képpen lehetséges, Felsőpodságáról a piros keresztel
jelzett trasszén, a második változat az általunk tett útszakasz ami, ahogyan
már korábban is említettem, kék keresztel van jelőlve, ami tulajdonképpen
Bélavárt elhagyva a Ronki-szoros felé vezet.
A harmadik trasszé a kék háromszögel jelölt ami a Pociovaliştei-
szorostól jön. Azok számára akik esetleg csak egy kisebb, rövid túrát
szeretnének megtenni, azoknak jó tudni, hogy Felsőpodsága falúig autóval fel
lehet (DN 75 –ről Alsópodságán keresztül) menni ahonnan egy körtúrával, pár óra
alatt bejárható az egész rezerváció (igaz a többszáz méteres színtkülömbség
miatt nem egy egyszerű feladat).
Bélavár-csodavilág! |
Bélavár vadregényes sziklaszirtjei |
Több óra gyaloglás útán értünk fel az 1382m magas „Scăriţa” csúcsra (Bélavár legmagassabb pontja), ahol szemmel látható volt, hogy nem csak a családomnak hanem Timeának és Péternek is igen tetszett amit láttak. Egy olyan panoráma tárul a turista szeme elé, amit szavakba vetni egyszerűen képtelenség. Akármilyen szépet írnák erről a kilátásról akkor sem tükrözné teljesen a valóságot (lehetséges, hogy azért a képeim majd csak át fogják tudni adni a hely varázsát).
A rezervéció csúcsáról |
Bélavár -Erdély -a csúcsról |
A nap legnagyobb pihenője ebéddel telt, nem csak szánkal faltuk ám a kaját
hanem szemünkkel is a tájat. Tavasszal ez a hely fényképezés szempontjából egy
különleges hely. Lehetőségem adódott olyan dolgokat fotózni, amit a
hétköznapokban már évtízedek óta nem lát az ember, a leánykökörcsin például ide
sorolható (egy fantasztikusan szép virág, amiről hamarosan egy külön bejegyés
is készülni fog). Felsőpodsága felől a Fehér megyei hegyimentő szolgálat
lezárta a piros körrel jelölt trasszét, ami jobbról közelíti meg a rezervációt,
egy nagyobb tűzvész miatt ami nagyon sok fát tett tönkre és döntött ki pont a
trasszé ösvényére ami veszélyeztette a turista életét.
Klassz, nyugis pillanatok után ismét útra keltünk, visszafele menet is
borus időben haladtunk de már nem abban a nagy csendben amiben jöttünk
merthogy ATV-k lepték el a
környéket. Ezzen a hétvégén zajlott a négynaposHunt - The Wolf (Vadászd a Farkast-13) nemzetközi
ATV/Quad/UTV verseny ami egyben egy kétnapos Enduro versenyt is magába foglalt.
Hunt The Wolf 13 (2013) ATV/QUAD/UTV nemzetközi verseny |
Hunt the Wolf -Transilvania |
Körtúránk összhossza kb. 16 km volt, pontos adatokat viszont a megtett távolságról, színtkülömbségről, magasságról, kaloriaégetésről stb... most nem adhatok mivelhogy nem végeztünk semmiféle nyomkövetést vagy GPS rögzítést. Élményekben gazdag túránk utolsó szakasza egy csodaszép, nagyméretű fenyvesen vezetett át és még sötétedés előtt (19 óra körül) értünk vissza kiindulópontunkhoz, kocsijainkhoz. A skanzen szerű nádfedeles faházak voltak ezáltal a hely legjellegzetesebb látványosságai, természetesen a Bélavár kilátása és pazar panorámája után.
Szívesen ajánlom minden kedves olvasónak, természetkedvelőnek, túrázónak, Kisbánya
meglátógatását. Nehézségi fokozat szempontjából a fentiekben bemutatott túra egy
aránylag könnyű szakasz amit gyerekek is simán beválalhatnak és megtehetnek. A
bemutatott kiránduláson kívül akár több látványosságot is megtekinthet és
bejárhat az idelátogató, mint például az
Erdélyi-szigethegység egyik legmagassabb hegyét, az Öreghavast (1826m) és a
környékén levő többi érdekességeket amelyekről majd egy másik élménybeszámolonkban
olvashat hamarosan minden kedves természetjáró (és nem csak!) az ArtDelineo blogon.
Addig is jó túrázást!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése