Kisbányahavas – Bélavár körtúra.

Avagy ... időbe veszett nádfedeles szabadtéri skanzen világa.

Május havának elején egy enyhén borús vasárnap barátainkkal, Péterrel és Timivel,  már a kora reggeli órában indultunk útnak, hogy minél hamarabb kiérhessünk túránk helyszínére, ahol a nap elég félénken probálkozott útat tőrni magának a felhők között. Nehezen, de végül sikerült is neki.

Ritkán ám, de néha megtörténik, hogy egyes ismertetők vagy konkrét leírások egy eseményről, élménybeszámolóról akkor látnak a legnehezebben napfényt, amikor nem igazán tudod az adott hely vagy környék magyar nevét. Így volt ez a jelenlegi túrával is. Már régebb fogtam neki beszámolómnak de gyakorlatilag sok hétig   fel voltam akadva vele.

Kisbányahavasi üdülőtelep

Reggeli órákban

A fő ok az volt, hogy csak románul ismertem azoknak a hegyeknek, domboknak vagy völgyeknek a nevét ami az úticélunk két fő pontja között helyezkedtek el. Hiába van magyar nyelvű térképem is erről a helyről, nem segített az sem, mivelhogy ott is csak a román megnevezés szerepelt. Könyv amiből esetleg olvashattam volna az Erdélyi Szigethegységnek erről a részéről nem volt és ráadásul még az internet sem segített, mert nem található ilyen jellegű infó. Túránk színhelye ez alkalommal Kolozsvártól 50 km-re a Gyalúi havasokban volt, pontosabban Kisbányahavas (Bányahavas) üdülőtelepről indult és most nem az Öreghavas fele hanem ellenkező (délkelet) irányba, kezdetnek a Sóvár hegy csúcsára vezetett.

Kristálytiszta forrás

Kisbányahavasi patak

A kijelzett turista trasszé ami kék kereszttel van jelölve, sajnos már ki tudja mióta nem volt felújítva, emiatt is fel szeretném hívni mindazok a figyelmét akik esetleg ezzen a útszakaszon szeretnék megközelíteni a botanikus rezervációt, hogy a jelzések nem látszanak! Egy-kettő azért felbukkant de csak nagy távolságok között, ígyhát nagyobb figyelem szügségeltetik. Kisbányahavas környezete nagyon érdekes és véleményem szerint igen látványos. A települést körbevevő völgyeinek nagy része „időbe vesztett" nádfedeles faházaknak ad otthont.

Kákovahavas

Kisbányahavas (románul: Muntele Băişorii) elsősorban a téli sportok kisebb paradicsomaként, főleg a régi, több évtizede  működő  sípályájának köszönhetően és újonnan a Buszkáton kiépített pályák miatt ismerik,  de ez viszont nem azt jelenti, hogy nyáron nincs mit  itt kezdjen a természetkedvelő turista! Sőt, az év melegebb hónapjaiban ez a régió Erdély egyik legklasszabb ATV (All-terrain vehicle)  avagy Quad (magyarul - négykerekű terepmotor) terepe, ahol igen komoly és komlex versenyeket szerveznek!

Időbeveszett világban

Tavaszi záporban

Túránk elején már szembeszöktek a magas fenyőfák amelyek egy igen kellemes illatot árasztottak magukból. Kirsálytiszta források mellett, morajló, gyorsfolyású patakon átkelve és kankalinnal borított sárgára festett mezőkön át vezetett útunk Kákovahavast kikerülve a Sovár hegy csucsáig (1162m). Ez a két hegy határolja el Kolozs megyét - Fehér megyétől (Sóvár már Fehér megyében van). Itt egy kisebb építmény is található, konkrétan egy faházikó, ami valószínüleg lesként szolgál, ahonnan a vadászok figyelik a vadon faunáját. Azért is tartom érdemesnek megemlíteni ezt a helyet, merthogy igen szép körpanoráma nyílik a környékre, ahonnan pazar a kilátás. Reggelizés útán folytattuk túránkat, az Ökör hegyet (1277m) megkerülve értünk fel a „Şesul Craiului” (sajnos magyar megnevezése nem létezik!) rezervációhoz  (ez a rezerváció egy erdőt foglal magába és tulajdonképpen a Bélavár nyúlványa).

Sóvár hegy csúcsa  (1162m)

Kisbányahavas és Bélavár közötti túránk útszakasza

Az Ökör völgyben (Bányahavas).

Ez a pont gyakorlatilag már egy olyan pont ahonnan teljes kilátás nyílt az Aranyos völgyére, Alsó és Felsőpodságára és a háttérben levő, impozáns, fehér sziklatömbjeivel viritó Bedellő karsztplatóra. Kirándulásunk főcélja innen alig kicsivel több mint egy kilóméter volt. Újból beborult esőfelhők gyülekeztek és már már vártuk is, hogy essen. Jött is egy gyors zápor,  jégeső formájában de nagy szerencsénkre pár perc alatt el is állt. Bélavár egy komplex botanikus rezerváció ahova nagyon szeretek visszajárni. Nem tagadom, Bélavár számomra Erdély egyik legkedveltebb régiói közé tartózík. Itt teljes mértékben hátad mögé hagyhatod az urbán káoszt, a hétköznap nehézségeit, a szmogot, a város zaját, egyszóval ez egy olyan hely, ahol igazán egyé válhatsz a természettel!

Kankalin mezőkön át

Forrás keletkezés

Kanyargó patakocska

Bélavár bemutatásával nem igazán fogok foglalkozni, írni sem fogok róla, főleg azért nem mert mindenhol kizárolag csak ezt olvashatja az ember ha rámegy a világhálóra. Olyan ez, mint egy rossz grammafon ami felakadt és mind csak ugyanaz hallatszik. Inkább az általam megélt élményekre fogok öszpontosítani és olyasmit bemutatni amivel nem igazán találkozott az olvasó, természetesen sok fotóval illusztrálva.

Klassz pillanatok

Bányahavasi skanzen

Első kilátás az Aranyos völgyre, háttérben a Bedellő

Bélavár megközelítése több féle képpen lehetséges, Felsőpodságáról a piros keresztel jelzett trasszén, a második változat az általunk tett útszakasz ami, ahogyan már korábban is említettem, kék keresztel van jelőlve, ami tulajdonképpen Bélavárt elhagyva a Ronki-szoros felé vezet.  A harmadik trasszé a kék háromszögel jelölt  ami a Pociovaliştei- szorostól jön. Azok számára akik esetleg csak egy kisebb, rövid túrát szeretnének megtenni, azoknak jó tudni, hogy Felsőpodsága falúig autóval fel lehet (DN 75 –ről Alsópodságán keresztül) menni ahonnan egy körtúrával, pár óra alatt bejárható az egész rezerváció (igaz a többszáz méteres színtkülömbség miatt nem egy egyszerű feladat).

Bélavár botanikus rezerváció-Erdély

Bélavár-csodavilág!

Bélavár vadregényes sziklaszirtjei

Több óra gyaloglás útán értünk fel az 1382m magas „Scăriţa” csúcsra (Bélavár legmagassabb pontja), ahol szemmel látható volt, hogy nem csak a családomnak hanem Timeának és Péternek is igen tetszett amit láttak. Egy olyan panoráma tárul a turista szeme elé, amit szavakba vetni egyszerűen képtelenség.  Akármilyen szépet írnák erről a kilátásról akkor sem tükrözné teljesen a valóságot (lehetséges, hogy azért a képeim majd csak át fogják tudni adni a hely varázsát).

Bélavár rezerváció-Scăriţa csúcs -1382m

A rezervéció csúcsáról

Bélavár -Erdély -a csúcsról

Barátaink, anak ellenére, hogy elősször voltak ilyen jellegű túrán, ami egésznapos gyaloglást igényel, nagyon jól viselték a menetelést és emellett igencsak kellemes túratársak is voltak.  Minden túra egyik meghatározó eleme a perfekt időtöltéshez nem más mint a jó társaság,  hiszen az aktív pihenés teljes mértékű kikapcsolodását akkor érhetjük el, amikor semmiféle negatív hatást nem adnak át a kiránduló társaid (persze ez vicseversza is érvényes).

Bélavár-Erdély, rálátás a Vultureasa hegyre és a Bedellő karsztplatóra

Barátaink (Péter és Timea)

A nap legnagyobb pihenője ebéddel telt, nem csak szánkal faltuk ám a kaját hanem szemünkkel is a tájat. Tavasszal ez a hely fényképezés szempontjából egy különleges hely. Lehetőségem adódott olyan dolgokat fotózni, amit a hétköznapokban már évtízedek óta nem lát az ember, a leánykökörcsin például ide sorolható (egy fantasztikusan szép virág, amiről hamarosan egy külön bejegyés is készülni fog). Felsőpodsága felől a Fehér megyei hegyimentő szolgálat lezárta a piros körrel jelölt trasszét, ami jobbról közelíti meg a rezervációt, egy nagyobb tűzvész miatt ami nagyon sok fát tett tönkre és döntött ki pont a trasszé ösvényére ami veszélyeztette a turista életét.

Leánykökörcsin és Rhododendron

Trasszét lezáró figyelmeztető tábla

Bélavári tűzvész

Klassz, nyugis pillanatok után ismét útra keltünk, visszafele menet is borus időben haladtunk de már nem abban a nagy csendben amiben jöttünk merthogy   ATV-k lepték el a környéket.  Ezzen a hétvégén zajlott a négynaposHunt - The Wolf  (Vadászd a Farkast-13) nemzetközi ATV/Quad/UTV verseny ami egyben egy kétnapos Enduro versenyt is magába foglalt.

ATV- nemzetközi verseny

Hunt The Wolf 13 (2013) ATV/QUAD/UTV nemzetközi verseny

Hunt the Wolf -Transilvania

Körtúránk összhossza kb. 16 km volt, pontos adatokat viszont a megtett távolságról, színtkülömbségről, magasságról, kaloriaégetésről stb... most nem adhatok mivelhogy nem végeztünk semmiféle nyomkövetést vagy GPS rögzítést. Élményekben gazdag túránk utolsó szakasza egy csodaszép, nagyméretű fenyvesen vezetett át és még sötétedés előtt (19 óra körül) értünk vissza kiindulópontunkhoz,  kocsijainkhoz. A skanzen szerű nádfedeles faházak voltak ezáltal a hely legjellegzetesebb látványosságai, természetesen a Bélavár kilátása és pazar panorámája után.

Bányahavasi szép skanzen

Nádfedeles faház

Nem mindennapi látvány

Szívesen ajánlom minden kedves olvasónak, természetkedvelőnek, túrázónak, Kisbánya meglátógatását. Nehézségi fokozat szempontjából a fentiekben bemutatott túra egy aránylag könnyű szakasz amit gyerekek is simán beválalhatnak és megtehetnek.   A bemutatott kiránduláson kívül akár több látványosságot is megtekinthet és bejárhat az idelátogató,  mint például az Erdélyi-szigethegység egyik legmagassabb hegyét, az Öreghavast (1826m) és a környékén levő többi érdekességeket amelyekről majd egy másik élménybeszámolonkban olvashat hamarosan minden kedves természetjáró (és nem csak!) az ArtDelineo blogon. 

Addig is jó túrázást!!!

Bedellő körtúra.

… avagy: „egy szép emlék!” 1/2

Egy olyan erdélyi  körtúra részletes leírásáról szeretnék beszámolni ebben a bejegyzésben amely 34 résztvevő + Mackó (a kutya) számára minden bizonnyal meseszép élmény volt  (legalábbis én így gondolom).  Helyszín: Az erdélyi Szigethegységhez tartózó Torockói hegység Észak-Nyugati részén fekvő:

Bedellő-karsztplató.

Hetekkel előtte tudtuk már, hogy április 13.-án túrázni megyünk, mégis az utolsó pár napban, amikor már a csapat keményen egyeztetett az internetten a túrával kapcsolatos részletekről, a párom már egyre izgatottabb, nyugtalanabb lett és ez az állapot átszállt rám is. Pénteken este, egy nappal az indulás előtt csepergett odakint, majd később folyamatos, csendes esőzésre váltott. 

Bedellő körtúra

Kissé feszültek voltunk, de miután átböngésztük a meteorológiai előrejelzéseket másnapra Alsószolcsva településre vonatkozólag megnyugodtunk, ugyanis Kolozsvárral ellentétben itt nem mutatott esős időt. Valahol a lelkem mélyén nagyon örvendtem mert tudtam, hogy a Sárkánykapú és ennek az érdekes természetes úton létrejött beszakadásnak közvetlen közelében levő Bedellői cseppkőbarlang megközelítése esős időben nem egy könnyű feladat. Szombaton a túra napján, jóval késöbb Rékánál, a kotyogó sípolására meg az aromás kávé illatára ébredtem reggel hat körül. Kintről friss, hideg levegő  áramlott be, az esthez hasonlóan esett az eső, amely szerencsére még idulásunk előtt el is ált. Mosakodás után, az utolsó dolgok elvégzésére koncentráltunk annak érdekében, hogy a hátizsákjainkat tudjuk végleg lezárni.

Felhők alacsony állása

A csapattal való találka fél hétkór történt. A túratársaim nagy része pontos volt, így hát nem igazán kellett időzzünk a találka helyszínén  és mivelhogy megegyeztünk, hogy a gépjárművekkel nem karavánban megyünk, emiatt sokan útnak is indultak a Fehér megyei vadregényes Bedellő hegység fele. A kora reggeli órákban az országúton Torda irányában a felhők alacsony állása miatt festői kép tárult elénk ami még a vezetést is egészen élvezetessé tette 80 Km-en keresztül, egészen addig, amíg Aranyoslonka települést elhyagyva el nem értük a Sipote vízesés alsó szakaszához, amelyet az útról (DN75) is bárki megcsodálhat.

Sipote vizesés (Fehér megye) Erdély

Itt kiszálltam járgányomból filmezni és ahogy közeledtem az Aranyos folyó partjához (a Sipotpatak víze a Sipote vízesésnél az Aranyosba torkoll) még a lélegzetem is elállt a megdöbbenésől. A part tele volt kosszal, az az érzésem volt, hogy mindenki, aki esetleg megáll megcsodálni a vízesést ide dobja az összes szemetét! Szomorú, hogy még az ilyen, mondhatni nagyobb turisztikai látványosságok közvetlen közelében is púpposan áll a szétdobott kosz. (Ha kedved tartja ide kattintva megnézheted videómat a piszkos partal és egyben a csodálatos mésztufával borított  vízesést is, amely körül koratavasszal a természet még csak most ébredezik téli álmából). Mérgesen és egyben szomorúan továbbindultunk a már aránylag közel levő lengőhídig.

Megérkezés a kőrtúra helyszinére

Túránk konkrétan az Alsószolcsvai lengőhídnál kezdődött, itt kocsijainkat leparkolva, minden túratag előkészítette hátizsákját, felszerelését, trekkingbotját, elkészültek az első fotók és máris nekivágtunk a Bedellői kőrtúrának. Itt ért a nap második sokkja, ugyanis a lengőhídról jól láthatóvá vált az Aranyos folyó szennyezésének mérete. A folyó partja és az itt levő növényzet által felfogott szemét pokolian csúnya látványt nyújt az egész Aranyos völgyre és ami ennél sokkal rosszabb az az, hogy ez a konstans ökorombolás végül is minden állatra, madárra, halra, emberre kihat.

Alsószolcsvai lengőhid

Bedellő a reggeli órákban

Vajon a Földanya meddig fogja mindezt tűrni? Az ilyesmi ellen mindig is fogok harcolni, hadd lássa a világ apraja, nagyja, hogy a természetvédelem területén is (és nem csak!!) még nagyon-nagyon sok mindent kell tenni Romániában! Na de ennyit a nap negatív dolgairól! A lengőhíd tulsó partján tudtuk meg konkrétan a csapat létszámát miután a túra szervezője, N. Zoli megszámolta a társaságot ami 34 személyből, és egy kutyából ált merthogy velünk tartott Annácska kutyája is, a tizenhárom éves (a túra veteránja) Mackó.

Annácska, Mackó és a család

Mackó

A piros keresztel jelölt trasszén nem igazán szép időben fél kilenc körül indultunk útnak. Az eget felhők borították, a jelzések tisztásokon és erdőn keresztül a Bedellő sziklafalainak lábánál levő Sipote vízesés felső szakasza fele, az ugynevezett Erkély tisztásig vezettek, ahova körülbelül hetven perc alatt értünk fel. Itt egy nagyobb pihenőt tartottunk, kajáltunk és aki csak akarta megcsodálta a mésztufagátakkal borított vízesést, a szerteszét ágazó patak vízét, a kissebb vízesések mésztufa lerakodásait, vagy akár a felső nagy vízesést (kb. 12 méter magas) és mindent ami körbeveszi ezt a varázslatos helyet, ahol (legalábbis ami engem illet) sok szép kép is készült.

Sipote vizesés felső szakasza

Mésztufagát

Túránk ezen szakaszán egy kicsit többet szeretnék időzni, ugyanis van egy néhány megjegyzésem a Sipote vízeséssel kapcsolatosan amit szeretnék tisztázni. Az internetten több helyről is olvastam, hogy az Aranyos völgyében található kb. 900 méter hosszú Sipote vízesésnek az üledékképződése az úgynevezett Travertin mészkő lenne. 

Mésztufa a Sipote vizesésen

Egy icike–picikét utána néztem ennek a dolognak és arra a következtetésre jutottam, hogy itt nem lehet szó Travertin-ról. Mivelhogy ez a bejegyzés  egy természetjáró ismertető ami a kirándulásról és a kikapcsolodásról szól, emiatt nem szeretnék tudományos töltetet adni neki, ígyhát evvel a témakőrrel külön fogok foglalkozni. Véleményem szerint itt egy nagyon érdekes jelenségről beszélünk. Ha érdekel mit rejt a Sipote vízesés és milyen természeti reakció folyik végbe a Sipot patak vízében majdnem ezer méter hosszúságban, kövesd oldalunkat és itt megtudhatod! Az Erkély tisztást hátunk mögött hagyva útunk következő célpontja a Bedellői kílátó volt. 

Bedellői turista kilátó

Bedellő karsztplató kilátója

Egy többszáz méteres színtkülömbségű meredek emelkedő következett az erdő vadregényes mélyében ami egyben az egész kőrtúra legnehezebb szakasza is volt. Sok percen keresztül abban a felhőben haladtunk a csúcs fele amelyből eleredt az eső, majd újabb percekig ismét kisütött a nap, majd ismét esett. Ez egy olyan dilemás szituáció volt, hogy igazán nem is tudtad mitevő legyél, mondd fel a kirándulást és térj vissza vagy folytasd és az esetleges veszélyeknek állj elébe.

A csapat

A csapat nagy része jóval előttünk haladt, a fiatalabbak pedig már majdnem a tetőn voltak amikor újbol elerett,  emiatt mi is folytattuk az egyre sárosabb és egyre nehezebb kapaszkodásunkat. Szívem dobogása a maximális paraméterekben működött. A csúszos falevelekkel borított ösvényen az ember koncentrálása jóval nagyobb, vigyázni kellett minden lépésünkre hiszen esőben a baleset is jóval könnyebben jön. Az útolsó ötven méter mászás ami már a sziklák között kanyargott immár a Bedellő gerincének a felső szakasza volt ahonnan egy fenomenális panóráma tárult elénk. 

Felhők fölött a Bedellőn

Ez a látvány amit nehezen tudok papirra vetni varázslatos módon újból feltöltött energiával és emelett a millió hóvirág látványa minden addigi fáradságunkat elmúlasztott!

Hóvirág (Galanthus nivalis)

Kontraszt

A Bedellő kilátóhoz pár percel 12 óra előtt érkeztünk, ahol az előbb említett fenomenális  panoráma fokozódott, itt ugyanis már teljes kilátás nyílt mindenre, ami a Bedellői–karsztplató előtt helyezkedett el. A kilátóról elláttál Felsőszolcsvától–Aranyoslonkáig (balról-jobbra), szemben a Bedellői kilátóval pedig a Podsága völgye volt látható, Alsópodsága meg Felsőpodsága településsel az előtérben. Mögöttük balra húzódik a fantaszikus Öreghavas hegyvonulat az ő még hóval borított csúcsával. A környék legmagassabb hegye (Öreghavas 1826 m) mellett pedig egy olyan hegyvonulat húzódik, (botanikus rezerváció) amit a Bedellő tetejéről teljes pompájában csodálhatunk. Ami nem más mint a híres Bélavár  (Scerice-Bélavára) természetvédett terület !

Aranyos völgye a Bedellőről

A következő állomásunk a Sárkányok kapuja (másnéven: Sárkánykapu) és a szomsédságban levő csepkőbarlang volt. Furcsának tartom, hogy 1880-as években ezt a cseppkőbarlangot még Klára barlang néven ismerték (lásd Téglás Gábor könyvét –Egy új csontbarlang a Bedellő határában) és azóta minden kartogaráfiával foglalkozó cég térképein (és nem csak) már Bedellői cseppkőbarlang néven ismertetik.

Sárkánykapu

Megérkezésünk a Sárkányok kapujához emlékezetesebb lesz számomra bármelyik túratársamnál mivelhogy egy kissebb lejtőn a sáros talaj miatt megcsusztam és akkorát estem  a hátamra mint egy nagykabát. Szerencsére vagy inkább mondhatnám szerencsémre  nem történt semmiféle sérülés.

Tavasz a Bedellőn

Kirándulásunk ezen pontján körülbelül 1100 méter magasságban voltunk. Nyugodtan állíthatom, hogy a Bedellői kilátó útán a Sárkánykapu és környéke  a második legszebb része a Bedellő–karsztplatónak. Mivelhogy a Bedellői körtúra magába foglal több híres turisztikai látványosságot ezért majd a késöbbiekben a többi négyet is osztályozni fogom a topplistámon. Miután szemügyre vettük az érdekes „lyukas sziklát” jött a csoportfotózkodás majd meglátogattuk a barlangot. ...

Folytatódik!

A folytatást amelynek címe Hóvirág birodalom, ide kattintva olvashatód!