Arany János – A tölgyek alatt

A tölgyek alatt

Sokat ültem másszor,

De meg is bántam

E hibámat százszor;

Jutott nekem érte

Keserű falat;

Dehogy űlök többé

A tölyek alatt!

A tölgyek alatt

Verset gabalyíték;

Ment,-homlokomat

Sem verte veríték;

Vesszőt futa, -hétszer

Föl meg le szaladt

Érte szegény kis vers:

„A tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt

Én űlni ne merjek,

Miután lettem

(Magam írom) gyermek” –

Nagy ménkü levélben

Jött parancsolat -

„Avagy írjak prózát

A  tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt

Beteg, ősz poéta

Leűlhet ugyan,

Ha nehéz a séta:

Hanem aki hatvan

Telet ért s nyarat,

Az versbe ne fogjon

A tölgyek alatt.

A tölgyek alatt

Öreg hernyók másznak,

Melynek ifjan mint

Lepkék karikáztak;

Ez a világ rende

(Visszára halad):

Aki hernyó,másszon

A tölgyek alatt!

De tölgyek alól

Pindusra ne másszon,

S ott mint fiatal

Ne is hadonázzon;

Mi vagyunk, babért ki

Ott mostan arat:

Ő fogja be a száját

A tölgyek alatt!”

Mert tölgyek alatt

Üte lantján csorbát,

S lánglisztje közé

Elegyíte korpát:

Most, ha mi lisztlángot

Örölt e garad,

Mint korpa ez egytől:

„A tölgyek alatt”

A tölgyek alatt

Babérjain űlve

Még élhet ugyan,

Nem irigylem tűle:

Hanem írjon már más,

Ki fiatalabb

S nem rímel a b-re

Igy: „tölgyek alatt.”

„A tögyek alatt” –

Küldöm kritizálva:

Minden sora bűn,

Minden szava szálka.

Nincs benne sem érzés,

Sem egy gondolat,

Csupa üres léggömb

„A tölgyek alatt. ”

„Ki a tölgyek alatt,

Noha csúzos karral,

Üstökbe nem áll

Egy nyári viharral,

S ha érzi szelét, már

Gyáván beszalad:

Hogy’ is írna az jót,

A tölgyek alatt.

» A tölgyek alatt

Felhők szeme rebben« -

Van-e szép, vagy kép,

Vagy értelem ebben?

» Felhők szeme « ilyen

Csoda-bogarat

Képzelni… ha cédrus,

Nem tölgyek alatt.

Ám tölgyek alatt

Hiú vén poéta

Megszokta nagyon

Olvasni nevét a

Rossz verssel, amelytől

Már fű-fa szalad …

Úgy ontja örökké

A tölgyek alatt.

A tölgyek alatt –

Beteg-é, vagy alszik? –

Nem oroszlány – de

Szuszogása hallszik:

Nosza, rugjuk főbe,

Bármily fenevad,

Hogy holtra gebedjen

A tölgyek alatt.”

                              1878 május 8.

(Úgy gondolom, hogy az új évben az ArtDelineo blogon, a legmegfelelőbb első bejegyzés, egy általam nagyon kedvelt verssel kezdődjön.) 

A Nagyszalontai - Arany János múzeumról megtudhatsz egynéhány dolgot ha erre a linkre kattintasz.

Legyen szép éved!

A felhőbe nyúló csonka torony.

…avagy:  …egy személyes tapasztalat az Arany János emlékmúzeumban.

Arany János és Petőfi Sándor szobrai.

… „Csonka torony nyúlik a felhőbe,

Rajta pihen a nap lemenőbe:

Rá-ráveti visszanéző fényét,

Mintha látnám ősapáim vérét. …

… Csonka falán, viharos éjfélkor,

Boszorkányok nagy serege táncol,

S jeléül az éji vigadásnak,

Egy-egy köve földön hever másnap.”

                                           (Arany János - Az ó torony - részlet)

Csonkatorony-Arany János múzeum Nagyszalonta.

A nap felkelőben vetítette vissza sárgás fénysugarait a csonka torony oldaláról amikor odaértem. Az udvaron kiváncsian figyelek egy falra szerelt Bocskai emlékplakettet amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Bevallom, csak hazatérésem után tájékozodtam afelől, hogy tulajdonképpen mit is jelentett Bocskai István ennek a városkának. Bocskai fejedelem, uralkodása alatt építtetett torony, az újkorban védelemre szolgált amit késöbb az idő, de legfőképp a testvéri szeretet átváltoztatott Arany János múzeummá.

Stróbl Alajos alkotása - Arany János szobor.

A bejárat fölött egy emberi testet ábrázoló szobor már távolról követelte a tiszteletadást. Közeledve tapasztaltam, hogy a szobor Arany Jánost ábrázolja  élethű nagyságban (vagy talán ennél is nagyobban). Alatta egy felirat: „Zárt sisakon s pajzson kézbe' kivont kardu Nagyfalusi Arany, Szalontai Hajdu.”  (Toldi szerelme XII. ének 112 vers.)

Arany János szobra a bejárat fölött-Nagyszalomnta.

Az úgynevezett „csonka torony” földszintjén Nagyszalonta városának múltjából tekinthetünk meg tárgyakat, fegyvereket, olvashatunk (igaz nem túl gazdag) történelméről és csodálhatjuk Éder Gyula festőművész nagyon szép Bocskai Istvánt ábrázoló festményét.

Éder Gyula festménye - Bocskai István.

A torony másik három szintje kizárólag Arany János életéről, munkásságáról és koráról szól. TOLDI ,,megszületése” után Arany János mondhatni, hogy újjászületett, hiszen ez után vált igazán ismertté. Ezáltal Petőfi Sándor is felfigyelt rá és dicsérete mellett barátságát is felajánlotta. Első levelében amit Aranynak írt, gondolatait versformában foglalta össze amiben nem is tagadta, hogy valójában milyen szépet is olvasott:

,, TOLDI írójához elküldöm lelkemet.

Meleg kézfogásra, forró ölelésre! …

Olvastamköltőtárs, olvastam művedet,

S nagy az én szívemnek gyönyörűsége.”  …

Petőfi Sándor és Arany János.

Az első emeletre érve tapasztalom meg többek között azt is, hogy egy nagyon szép szobor dísziti  a múzeum termét, amely Szervátiusz Jenő szobrász alkotása 1957-ből. A szobor neve: Toldi. Egy másik falon pedig úgyszintén Toldi Miklost ábrázoló fekete agyagból készült szobor, miközben a Pest utcáin elszabadult Bikával küzd meg. A bikát, amely úgy jött mint a „zugó szélvész”,  szarvon fogott az utcaközépen.

Toldi szarvon fogja a bikát.

… „Mert alighogy Miklóst a bika meglátta,

Rémítőt sikkantott és a port kapálta,

Azután úgy szórta a földet szarvával,

Mintha szérűn pelyvát forgatna villával.

Egyszersmind erősen nekirugaszkodva

Szarvát öklelőre nagy-le bocsátotta.

„Odavan! Vége van! Jaj, jaj!” sikoltának

Minden ablakból a pesti utcának.

Dehogy van! Lábával elébe toppantott,

Rémitő szavával erősen kurjantott:

E fogással visszahökkenté a marhát,

S azon pillanatban megragadta szarvát,“...

 (Arany János: Toldi - részlet)

TOLDI - Szervátiusz Jenő műve.

 A második emelet legfőképpen Petőfi Sándorral való barátságát idézi elő. Részletesen mindent felsorolni sem e szintről, sem magáról a múzeumról azért is nem fogok, mert szeretném hogy plusz okod legyen a csonka tornyot meglátogatni és részesülj temagad is személyes meglepetésekben, élményekben.

Éder Gyula festménye - Arany János portréja.

A földszinthez hasonlóan, itt is egy nagy méretű Éder Gyula festmény kápráztatja a vendégeket amely a költőt ábrázolja (Arany János-portré). Petőfi Sándor és Arany János fehér szobrait pedig a piros/fehér/zöld szinű díszszalagok sokadalma borítja, tükrözvén azt, hogy a magyar irodalom nekik köszönhetően más lett.  Érdekes, hogy e szalagok valamiféle láthatatlan erőt adnak és segítik a fényképészt öszpontosítani arra, hogy életre szoló fotókat készíthessen!

Petőfi Sándor és Arany János szobrai a Nagyszalontai múzeumban.

A költő dolgozószobája is megtekinthető, Budapestről lett áthozva a bútorzat a nagyszalontai múzeumba. Az utolsó emeleten könyvek, rajzok, grafikák, plakátok, mellszobrok tekinhetők meg. Mivelhogy fiatalkoromban az irodalmi jellegű témák helyett igazán más jellegű elfoglaltságok érdekeltek, ezért is tartom fontosnak, hogy most tinédzser korom  jó pár évtized távlatában, érettebb fejjel észrevehessem és felfoghassam e nagyon fontos dolgokat a magyarság történelméből.    
 

Arany János dolgozószobája.

Itt olyan dolgokkal gazdagodott ismeretem és olyan dolgokat tudtam meg mint például, hogy Arany János az 1848-as forradalom alatt „A Nép Barátja” című forradalmi lap szerkesztője is volt, hogy forradalmi versei a:  „Szabadság Zengő Hárfája” alatt lett publikálva 1849-ben, hogy Zichy Mihály készített ilusztrációkat A Walesi Bárdok című balladához. 

Srtóbl Alajos mestermunkája -Arany János szobor - Nagyszalonta.

Hogy „A kapcsos könyv” volt az amelyben Arany útolsó verseit írta, hogy Petőfi Sándor halála után, felesége Szendrey Júlia és fia tiz hónapig lakott Arany és felesége Ercsey Juliannánál, annak reményében, hogy eltünt férje, Petőfi Sándor előkerül valahol Erdélyben. Hogy dicső neve olyan okiratokon maradt fent mint az az oklevél amit a Magyar Tudományos Akadémiatól kapott amikor akadémiai taggá választották, vagy hogy a Kisfaludy társaság igazgatója lett, hogy a torony bejárata fölötti szobor Stróbl Alajos mestermunkája (Stróbl Alajosról hamarosan egy újjabb bejegyzés az ArtDelineo oldalán!), és még sorolhatnám…

Arany János könyvei.

Amit viszont még nem derítettem ki igazán, az az hogy tamburája vagy gitárja volt e a költőnek? De mielőbb tisztázom ezt a kérdést is.

Az útolsó emelet -grafikák.

Mindazok számára akiknek dolga van Nagyszalontán, vagy netán csak átutazóban  tartózkodnak ebben a városkában azoknak melegen ajánlom a múzeum látógatását. Szakítsanak idejükből mert olyan dolgokat tudnak meg történelmünkről, anyanyelvünkről, nemzeti hőseinkről amelyek már több mint másfél évszázada a magyar kultúra részeivé lettek de mégsem ismerik sokan!       

Arany János emlékmúzeum.

Jókai Mór soraival zárnám élménybeszámolómat,  aki eképpen írt Arany Jánosról:

„Egy szó nyilallott a hazán keresztül …

 Arany János meghalt. … 

… A nemzet gyásza ez. A nemzeté, melynek dalnoka; a magyar népé, melynek fia; a magyar irodalomé, melynek dicsősége az, aki elköltözött. … oly nehéz elhinni, hogy meghalt, aki halhatatlan.

Mert halhatatlan”…

                              (Jókai Mór, 1882 október).                              

                   

A „Hiú vén poéta” egyik nagyon szép versét (Arany János – A tölgyek alatt) itt megtekintheted!