Szobor és szándék: gondolatok a templomkert harmóniájáról

 Amikor az emlékezés formát ölt

Van valami mélyen megindító abban, amikor egy közösség úgy dönt: emléket állít valakinek, aki maradandót alkotott. Egy szobor nem csupán bronzba vagy kőbe öntött alak — hanem szándék, tisztelet és közös emlékezet. A Magyargyerőmonostori református templom kertjében nemrég (2025 május 17.-én) felavatott mellszobor Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkának állít emléket, egy olyan személynek, akinek életútja valóban méltó a megörökítésre.

Magyargyerőmonostori református templom

Mégis, amikor az emlékezés formát ölt, felmerülhet a kérdés: vajon az a forma, amit választunk, méltó-e ahhoz a térhez, amelyben helyet kap? Illeszkedik-e az anyag, a szín, az arány a környezethez, amely évszázadok óta őrzi a múltat? Ez a bejegyzés nem bírálat, nem támadás — hanem egy őszinte, építő szándékú gondolatmenet arról, hogyan lehet az emlékezés nemcsak szívből jövő, hanem esztétikailag is méltóságteljes.

 

Ki volt Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka?

Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka a 20. század első felének egyik kiemelkedő női alakja volt Erdélyben, különösen Kalotaszeg kulturális és egyházi életében. Édesapja, Hory Farkas, Magyargyerőmonostor református lelkésze volt, így Etelka már fiatal korától mélyen kötődött a helyi közösséghez és a református hagyományokhoz. Műveltsége, közéleti szerepvállalása és írásai révén sokak számára példaképpé vált. Életútja nemcsak a családi örökség folytatása volt, hanem önálló értékteremtés is — ezért is döntött úgy a közösség, hogy mellszobrot állít emlékére a templomkertben.

 

Méltóság és forma: amikor a tér beszélni kezd

A Magyargyerőmonostori református templom kertje az elmúlt évszázadok során nemcsak a hit, hanem az emlékezés tere is lett. A kőből faragott sírjelek, a templom várfala és a történelmi környezet mind azt a méltóságot hordozzák, amelyet a közösség generációkon át őrzött. Ebbe a térbe került nemrég egy új mellszobor, amely Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkának állít emléket.

Az emlékmű felállítása mögött nemes szándék húzódik: megőrizni és láthatóvá tenni egy olyan életutat, amely sokak számára példaértékű. A szobor Magyarországon készült, és a templomkertben kapott helyet, ahol Gyarmathy Zsigáné szüleinek sírkövei is megtalálhatók — köztük édesapjáé, aki maga is lelkészként szolgált itt.

Mégis, a szobor megjelenése körül kérdések merültek fel. A fa alapzat, amelyen a mellszobor nyugszik, látványosan elüt a környezetétől. A templomkertben minden sírkő kőből készült, és a tér vizuális egységét éppen ez a kőanyag biztosítja. A talapzaton elhelyezett plakett — amely feltehetően festett üveglap vagy plexi — fehér felirattal erősen tükröződik, és vizuálisan kontrasztot képez a környező elemekkel. A mellszobor arányai és megformálása sem feltétlenül tükrözi azt a visszafogott méltóságot, amit a tér sugároz.

„A szobor elhelyezése és anyaghasználata új vizuális réteget hozott a templomkertbe – kérdés, hogy ez harmóniában áll-e a tér múltjával?” (fotó: Jasko.Attila /2025)

Fontos azonban megérteni a döntés hátterét. A jelenlegi református lelkész eredetileg Magyarvistai kőből készült talapzatot szeretett volna, amely méltó módon illeszkedett volna a tér történeti karakteréhez. A kivitelező azonban olyan magas összeget kért, amely meghaladta a rendelkezésre álló gazdasági keretet — így született meg a fa alapzat választása, kompromisszumként.

Ez a helyzet nem hibáztatásra, hanem párbeszédre hív. Talán érdemes lenne a jövőben újragondolni az emlékmű környezetét, akár egy későbbi időpontban kőalapzatra helyezni a szobrot, hogy az emlékezés formája is méltóbb legyen a térhez. Mert az emlékezés nemcsak szavakban, hanem formákban, anyagokban és arányokban is él tovább.

 

A forma mögött a közösség szól

A szobor elhelyezése és anyaghasználata új vizuális réteget hozott a templomkertbe – kérdés, hogy ez harmóniában áll-e a tér múltjával?

A szobrok, sírkövek, templomfalak nem csupán kőből vagy fából állnak — hanem emlékekből, érzésekből, közös történetekből. Amikor egy új emlékmű kerül közéjük, az nemcsak fizikai jelenlét, hanem kulturális állítás is. Éppen ezért fontos, hogy a forma, az anyag és az elhelyezés ne csak szép legyen, hanem méltó is. Mert a tér beszél — és amit mond, az rólunk szól.

Bucsú Ozzy Osbourne Rock legedától

 Ozzy Osbourne: A Metal Legenda Elhunyt

 

A rocktörténelem egyik lehíressebb szereplőétől búcsúzunk ezen a napon, ugyanis ma, 2025. július 22-én a rockvilág egy ikonjától búcsúzunk. Ozzy Osbourne, a "Sötétség Hercege", aki generációkat inspirált és sokkolt, 76 éves korában eltávozott az élők sorából. Bár halálhíre mély szomorúsággal tölt el minket, öröksége halhatatlan marad.

Ozzy élete és karrierje a rock 'n' roll definíciója volt: vad, botrányos, de tagadhatatlanul zseniális. A Black Sabbath frontembereként a 70-es években alapjaiban változtatta meg a zenei tájat, megteremtve a heavy metal műfaját. Olyan albumok, mint a Paranoid és a Master of Reality nemcsak eladták a több millió lemezt, de sötét, súlyos riffjeikkel és Ozzy egyedi vokáljával örökre beírták magukat a rocktörténelembe.

Birmingham Walk of Stars in Birmingham, England

Szólókarrierje legalább annyira legendás volt, mint a Black Sabbath-os időszaka. A 80-as évek elején indult szólópályafutása olyan örökzöld slágereket eredményezett, mint a "Crazy Train", a "Mr. Crowley" és a "Bark at the Moon". Koncertjei hírhedtek voltak energiájukról és extrém előadásmódjukról. Ozzy nemcsak zenész volt, hanem egy jelenség, egy előadóművész, aki sosem félt feszegetni a határokat.

Az elmúlt évtizedekben Ozzy az egészségügyi problémákkal küzdött, de sosem adta fel. Továbbra is alkotott, turnézott, és ami a legfontosabb, inspirált. Ő volt az, aki bebizonyította, hogy a rock 'n' roll nem csupán zene, hanem egy életérzés, egy lázadás, egy szabadságra való törekvés.

Ozzy Osbourne távozásával egy korszak zárul le, de emléke és zenéje örökre velünk marad. Köszönjük, Ozzy, hogy megmutattad nekünk a sötétség ragyogását, és örökké szóljon a "Mama I'm Coming Home" a mennyországban!

A Rock sohasem hal meg! 

(The Rock will never die!)