- ArtDelineo -: Hatszázkilencvenhat

Ha egy icike picikét Kolozsvár történelemi múltjába tekintünk vissza, nyilvánvaló, hogy nagyon sokat tudhatunk meg a középkorban alapított városkáról, fontos történelmi eseményeiről, híres személyiségeiről és egykori lakosairól. A fennmaradt adatok szerint először 1173-ban említik Kolozs megyét, majd csak hatvannyolc évre rá (1241) kerülnek elő adatok, amikor először pusztít a tatár az akkor még falunak ismert Kolozsváron.

III. Kolozsvári Magyar Napok 2012

Mivelhogy 1285-ben immár másodszor úgyszintén a tatár rombol és nyomorba dönt minden magyar földrészen, falun, városon amin áthalad, emiatt a lakosok rettegve inkább magukat mentették, ígyhát nagyon sok okírat, dokumentum abból a korból elpusztult. 1316 augusztus 19.-e Kolozsvárnak történelmi szemszögből nézve egy igen jelentős dátuma, ugyanis ettől a naptól bizonyítható, hogy Kolozsvár település városi rangot nyert el, merthogy az akkori király, I. Károly, Strak városbíró kérésére civitas-rangra (város) emeli ezt, amit oklevéllel örökítenek meg.

Városszemle a Szent Mihály templom tornyából

Hatszázkilencvenhat év után a harmadik alkalommal megrendezett kolozsvári magyar napok (2012) keretén belül lehetőség adódott ezt a városi rangra emelést megünnepelni, ugyanis egy híres magyar pezsgőgyár a rendezvénysorozat szervezőinek rendelkezésére hatszázkilencvenhat üveg pezsgőt ajándékozott!

III. Kolozsvári Magyar Napok 2012- Nyitógála

Bevallom, messzemenőleg sem gondoltam volna, hogy ennek a kezdetekben szerény, 2010 ben útrainditott kis rendezvénysorozatnak ilyen nagy sikere lesz és azt sem, hogy ilyen hirtelen a kiemelt rendezvények közé sorolja magát. Mivelhogy már a kezdetektől foglalkoztam ennek az eseménynek blogomon való bemutatásával, így hát folytatnám az idei eseményeknek is a beszámolóját.

Demény Balázs -Nyitógála

Természetesen nem a pezsgőzés volt a legjellegzetesebb eseménye ennek a nyolc napos nagyszabásúra nőtt kulturális eseménynek, de viszont egy igen meghatározó pillanata lett a 2012-es magyar napoknak, ami tulajdonképpen megalapozta beírásomnak főcimét is. Ebben az évben a több mint kettőszáz programot egybefogó rendezménysorozatot, augusztus 13.–án délelött a 2010-ben felavatott harang előtt Egyed Emese egyetemi tanár, költőnő, irodalomtörténész nyította meg.

Szent Mihály templom tornyának lépcsőzete

A hagyomány folytatásaként a nyitógálának ismét a magyar színház adott lehetőséget és teret, ahol Gergely Balázs, a Kincse Kolozsvár Egyesület elnőke és egyben a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője mellet több magyar személyiség is felszólalt.

Földes László alias HOBO és Póka Egon

Tökés László EP parlamenti képviselő felszolalásában érdekes észrevételei perspektívából beszélt az idei Magyar Napok „reménysúgaráról” amelyből egy pár sort idéznék: … „ bizony itt volt egy Napoca korszak, lerombolták a Hostátot, egy városi önrombolás ment végbe, bizony itt volt egy Funáriota korszak amelyet megsínylettünk, itt bizony átgázolt rajtunk a haláltáncnak minden kemény leütéses dallama és ebből a helyzetből mutat kifelé és jelent reménysúgárt a Kolozsvári Magyar Napok. Újdonság számunkra, hogy a Város és a Megyei Tanács kiemelt módon támogatja a Kolozsvári Magyar Napokat, ezt én is csak megköszönni tudom a Kincses Kolozsvár Egyesület elnőkével együtt. Ime ez jó irányba mutat, abba az irányba, hogy Kolozsvár is Európa kultúrális fővárosai közé kerüljön a maga etnikai, vallási, kultúrális sokszínüségével”…

Székely motívumos kézműves tárgyak

Persze a fenti sorok mellett még sok más kisebbségben élő magyarok gondjairól, nehézségeiről, beszélt amivel teljes mértékben egyetértek én is, és vele együtt csak remélhetem, hogy nemsokára mi erdélyi magyarok esélyt (és megfelelő törvényeket) kapunk ahhoz, hogy a pusztuló magyarság megmaradjon szülőföldjén.

Kézműves standok - Festett üveg és kerámia

A felszólalások után az Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Filharmónia szinfonikus zenekarának közös előadásával Bartók Béla, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán darabjaiból hangzottak fel részletek, de viszont szerintem Erkel Ferenc, Bánk Bán című operájából a Hazám, hazám volt az est koronázatlan királya, ária amelynek végén a zsúfoltságig telt teremben összegyűlt közönség percekig tapsolt.

Arcfestészet

Mivelhogy az idén sokkal több pénz állt a szervezők rendelkezésére, szemmel láthatóan színvonalasabb programok kerültek a műsorok palettájára, sokkal több cég volt mozgosítva mint ahogyan a helyszínek száma is szinte megduplázódott. Nem tudom kinek mennyi ideje állt rendelkezésére végignézni mindent, de hiszen véleményem szerint ez képtelenség is lett volna, merthogy fantasztikusan bőséges volt a felhozatal. Azt sem tudhatom, hogy kinek mi tetszett igazán, viszont egy dolog az tutti, hogy bárki aki részt vett ezen a rendezvénysorozaton megtalálhatta a „magára szabott” kellemes időtöltést.

Lufivadászat

Számomra a tavalyi évhez hasonlóan a Szent Mihály templom tornyának látogatása volt az első dolgok között ahova elmentem a magyar napok alatt. A toronylátogatás lehetőséget ad a látógatok számára, hogy az egykori falakkal meg bástyákkal védett középkori város központját a magasból megcsodálhassa. Sajnos azt is láthatja ezuttal a kedves látogató, hogy a torony évszázados falépcsőzete és ennek szúette korlátja kritikán aluli állapotban van.

Toronymuzsika

Remélem hamarosan ennek a varázslatos templomnak (ami szerintem Kolozsvár legreprezentatívabb épülete) a vezetősége megfelelő pénzösszeghez jut majd ezen lépcsők mielőbbi lecserélésére. Érdekességként az idén a toronyban panorámaprospektus segítségével az Óvár fontosabb épületeinek nevei is fel voltak tüntetve a turisták számára.

Hobo és bandája

Augusztus 15.-én, szerdán Földes László alias „HOBO”, új csapatával, a Hobo és bandája név alatt lépett fel a főtér színpadán és vele együtt a legendás Póka Egon basszusgitáros is, aki másfél évtízedig a Hobo Blues Band tagja volt (jelenleg a P.Mobil zenésze) és akik kellemes akordok mellett egy igen kellemes estét biztosítottak a kolozsvári közönségnek. (Ha megnézed a Kopasz kutya című filmet sokkal többet tudhatsz meg erről a nagyszerű művészről és csapattársairól. …„Le kell menni kutyába! Légy a kutyák királya! Nem a királyok kutyája”… egy dal amelynek sorai sok év után is felcsengnek emlékezetemben).

Fesztivál utca 2012

Csütörtökön, 16.-án volt az a nap amikor a Farkas utcát Fesztivál utcára alakították át és itt meg szeretném dícsérni a főszervezőt és csapatát amiért a Farkas utcai kisszínpad felállításának helyét megváltoztatták 2011-es rendezvényhez viszonyítva. A kirakodó vásár standjainak sokadalmát látván a kolozsvári magyar napok hivatalos utcáján, a magyar besszédel összhangban tényleg jogosnak tartom a „fesztivál utca” nevet, ugyanis a magyar kultúra özönvize árasztja el ezekben a napokban az utca teljes terjedelmét.

Kovács Sándor főesperes

Horváth Anna, városunk jelenlegi alporgármester asszonya messszemenőleg felülmúlta az egykori alporgármester, László Attila cselekedeteit, tetteit ugyanis a magyar napok stábjával való együttműködése szemmel láthatóan jobb és sikeresebb volt az elmúlt két alkalommal megrendezett magyar napokhoz viszonyítva, sőt még azt is elérték a szervezők, hogy a rendezvény záró estélyén pazar színekben tündöklő tüzijáték borítsa el Mátyás király szobra mellett a főtér egét. Ennek a tüzijátéknak a kölségét teljes mértékben Kolozsvár polgármeteri hivatala sponszorizálta.

KAC

Negatív dolgokról és a kisebb nagyobb hiányosságokról is szertnék íri, de erre csak a későbbiekben fogok kitérni. Nagyon érdekesnek tartottam és egyben örömmel olvastam és néztem végig a Kolozsvári Atlétikai Club Képes Története (KAC) kiállítását mivelhogy iskolás koroban ezekről a dolgokról nem nagyon olvashattam, hiszen minden információ ezen sportolók életéről, karrierjéről, pincék mélyére voltak rejtve a komunisták által több évtizeden keresztül. A képes kiállítás 61 évet foglalt magába (1884-1945). Csütörtök este az Edda zenekar koncertje verte fel a főtér csendjét.

Edda

Pataki Attila

Pénteken, 17.-én mindazok akiknek idejük volt, szervezett csoportban látogathattak meg Kolozsvár központjában külömböző szecessziós stilusban épített épületeket. Ezekben a napokban két tárlaton vettem részt, de mivelhogy nem igazán tetszettek ezért nem szeretnék megsérteni senkit, ígyhát nem is teszek említést ezekről. A Farkas utcai református templom romkertje is hagyományt teremt a gyermekprogramjaival. Nagyon sok érdekes tevékenységen vehettek részt azok a gyereket akik a hét végére ide látogattak. Lufi vadászat, íjászat, jurta látogatás meg hagyományörző előadások a kicsiknek, arcfestés, cserkészprogramok és még sorolhatnám…

Mászófal

A Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (CSA) jóvoltából a Báthory István líceum elé a rendezvény önkéntesei egy nagyon érdekes hegymászó falat állítottak fel. Itt minden kis gyerkőc hámba ülhetett, védősisakot tehetett és teljes biztonságban kipróbálhatta mászótehetségét. A XIV. Szent István-napi Néptánctalálkozó szervezői újból érdekes néptáncegyütteseket toborzott össze és több napon keresztül a kellemes népdalok meg a látványos néptáncok még inkább emelték a III. Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat színvonalát. A nap noszalgikusan végződőtt, ugyanis a Neoton Familia zenekar koncertjének régi dalai mellett Csepregi Éva kellemes hangja zárta az estét.

Neoton Família

Néhány dolgog ami nem igazán tetszett az idei magyar napokon: mivelhogy meghatározott időkeretek között tartott nyitva és sajnos csak három nap lehetett megtekinteni emiatt nem láthattam Brassai Sámuel műveinek kiállítását, tárlat amelynek címe: „Az utolsó erdélyi polihisztor” volt, ez nagyon bosszantott. Egy másik dolog ami nagyon negatívan érintett az Presszer Gábor „koncertnek” nevezett előadása volt. Számomra az „élő legendának” nevezett művész Kolozsvár színpadán egy igazán gyenge produkciót mutatott be és annak ellenére, hogy nagyon szeretem a zenéjét a kolozsvári előadását nem kameltem.

Neoton

Sokkal jobb lett volna ha az Edda énekel szombaton Presszer és Ruzsa Magdi helyett. Egy másik dolog ami szintén kissé bosszantott az a külömböző helyszínek és időpontok megváltoztatása volt a beigért programokhoz és a programfüzethez viszonyítva, apró hibák amit remélhetőleg a következő alkalomtól kiküszöbölnek a szervezők.

Óriás lecsó KMN 2012

Szombaton (18.-án) is több mint 50 programból lehetett választani, már korán reggel teljesítménytúrára indulhatott minden természetkedvelő, ahol többek között az 50 km-es túrán dönthettek teljesítményükkel új rekordokat. Ugyszintén már a reggeli órákban az Apácai Csere János líceum udvara benépesedett, szakács csapatok sokadalma lepte be az udvart készülve az ugyancsak hagyománynak nyilvánított főzőversenyre és ennek keretén belül az óriás lecsó elkészítésére. Három óra körül hozták a fesztivál utcára azt a hatszázkilencvenhat üveg pezsgőt amelyeket, mint ahogyan már említettem, a város születésnapjának megünneplésére ajándékozott az 1882-ben megalapított magyar gyár.

Hatszázkilencvenhat üveg pezsgő KMN 2012

Farkas utcai kisszínpad

Horváth Anna, Gergely Balázs és a vendégek Füzes Oszkár nagykövet és Magdó János főkonzul

Csak Horváth Anna alpolgármester asszony és az esemény főszervezője Gergely Balázs köszöntője után durrantak a pezsgős dugók. Nemzetiségtől függetlenül lehetőség adódott minden résztvevőnek egy finom pohár Törley elfogyasztására. Könyvstandok érdekes könyvekkel, lacikonyhák zamatos kajákkal, sőrsátrak hideg sörökkel, borkostoló sátrak aromás borokkal, Rádió és Televizió sátrak jó zenékkel és jó kedvvel borították be ezt a kellemes napot a fesztivál korzón. Az est nagyszínpadán fellépő előadók az egykori LGT zenekar alapító tagja, Presser Gábor és a vajdaságból származó Rúzsa Magdi volt. (bocsi, de ez nem tetszett !)

Presser Gábor és Rúzsa Magdi

Óvár látogatás, orgonatúra, illetve több órás orgonamaraton, bábszínház meg streetball vagy több fotókiállítás mellett a Farkas utcai kis színpad is az elmúlt napokban tengernyi műsorral csábította a résztvevőket erre a varázslatós utcára. Vasárnap 19.-én, a Szent Mihály templom tornyának látogatása a nagyon nagy érdeklődés miatt már csak szigorú, előre lefoglalt és papírra vetett listák segítségével történhetett meg. A nap fénypontja a XIV. Szent István Nemzetközi Néptánctalálkozó résztvevőinek utcai felvonulása, főtéri táncbemutatója, illetve az ezt követő zárógálája volt. A nagyszínpadi zárógála előtt a Szent Mihály-templomban nagyon szép orgonamuzsika kiséretében ünnepi szentmisét tarottak.

XIV. Szent István-napi Néptánctalálkozó 2012

Utcai felvonulás KMN 2012

Utcai néptánc a főtéren KMN 2012

Majd a vidám tömeg több száz, piros, fehér és zöld lufit engedtek a magassba. Szivszorító pillanatok mert nem minden nap láthat az ember ileyesmit!

piros, fehér és zöld (lufik)

Több száz lufi a III. Kolozsvári Magyar Napokon

Német Zsolt államtitkár

XIV. Nemzetkőzi néptánctalálkozó

Német Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára a zárógála megkezdésekor elmondta a magyar népdalról többek között azt is, hogy: … „a népdal az életnek a legtermészetesebb tükörképe és akkor amikor elidegenedett és egyre inkább természetellenes világban élünk, akkor nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnünk, hogy a népdalainkat, a népi kultúránkat minél inkább meg tudjuk őrizni”… Az utolsó néptánccsoport színpadi előadása után egy fergeteges táncházzal végződött az idei néptáncalálkozó, ahol a közönség is bekapcsolódhatott a táncba és élvezhette a zene, a népdal és a magyar együttérzés varázsának pillanatát.

Varázslatos pillanatok

A III. Kolozsvári Magyar Napok utolsó napján mindenki nagy érdeklődéssel várta az est előadását és az ezt követő tüzijátékot. Augusztus 20-án, nemzetünk ünnepének napján Kolozsvár központjában a középkori magyar történelem egyik fontos pillanatának megzenésített változatát nézhette meg minden városlakó, „földlakó” vagy akár „marslakó” is. A „Zrínyi 1566” című rockoperának bemutatása a rendezvénysorozat utolsó napján fantasztikusan jó választás volt a szervezők részéről. Fotóim között turkálva, meg szövegemet visszaolvasva tapasztalom, hogy nagyon sok hiányossága van ezen írásnak az események kapcsán, toronymuzsika, operettek, barokk tánc, m.i.t sátor és még nagyon sok minden más érdekes dolog amik már nem fértek e sorok mellé (valószínűleg nem véletlenül maradtak ki beszámolómból).