Egyhangúságban csacska izgalom:
hullámos árban ócska kis malom.
Láncokra verve sok-sok éve már
ezüst vizen arany termésre vár.
A keskeny pallóján aki belép,
megérzi meghitt, ősi életét.
Futó vendége mindig van nehány,
falusi asszony, falusi leány.
De férfiakból már cak vén akad
s az asszonynép is fárad, hallgatag.
Egykor pedig itt volt a tréfa-hely-
de sok hab elfutott azóta, hej!
Most künn a szél is busabban dudol,
míg elbeszélnek a holt fiuról.
Szitál a liszt, a kőkerék forog,
fürödnek künt a csordapásztorok.
A vén kaszál, a gyönge kéz arat,
s a fiú lent a Montellón maradt …
…Kolomp. Lejáratták a tengerit.
És fenn a tölcsér újra megtelik.
És újra hallasz minden régi neszt
s egy régi asszony új mesébe kezd.
A többi meg bóbiskol hallgatag,
nem is tudod: figyenek? alszanak?
És közben hull a liszt: örök homok-
s a nagy kerék künn sóhajt és zokog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése