Avagy … az Erdélyi
Református Egyházkerület 46. püspöki
beiktatása.
A
Református vallású erdélyi magyarjainak, 2013 Február 1-én (a tegnap) történelmi
pillanatokban lehetett részük, ugyanis Kolozsvár egyik legszebb és egyben
legrégibb templomában több mint 1200 résztvevő
előtt az Erdélyi Református
Egyházkerület ünnepi keretekben, több órán át tartó istentiszteleten iktatta be a 46. alkalommal megválasztott püspökét, Kató Bélát.
A
város több évszázados fennállása során a Farkas utcai református templom nagyon
sok és fontos eseményeknek volt színhelye és ez nem lehetett másképp ebben az
évben sem, merthogy ilyen püspöki funkciót beiktató rendezvényekben csak 6
évenként lehet részünk. (Én személyesen nagyon örvendek, hogy részt vehettem
ezen az ünnepélyen). Nagyon sok egyházi és világi méltóság volt jelen a vendégek
között, nem igazán tudnák mindenkit felsorolni de azért a felszólalók közül a
legfontosabb főtiszteletű úrakat még is meg szeretném említeni.
A
Római Katolikus egyház részéről Dr. Jakubinyi György érsek, az Unitárius egyház
részéről Bálint Bencédi Ferenc püspök, az Evangélikus Egyház részéről Adorjáni
Dezső Zoltán püspök, Tökés László EP képviselő, Pap Géza leköszönő püspök, a
Román kormány részéről Victor Opaschi miniszterelnök, a Magyar kormány
képviseletében Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere, Kelemen Hunor
politikus. A meghívottak között pedig olyan
személyiségek mint Füzes Oszkár nagykövet, Magdó János főkonzul, de esperesek, lelkészek, politikusok és még nagyon sok más ismert vendég.
Kató
Béla püspök a Lukács Evangéliumára építette beszédét, ige amely véleményem szerint az olvasó
számára is érdekes és egyben tanulságos lehet,
amely így szólt:
„Amikor
egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó
partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok
épp kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik a Simoné volt, és megkérte,
hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
„Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat a fogásra! “ Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka
fáradtunk ugyan és semmit sem fogtunk, de a te szavadra még is kivetem a
hálókat.“
S
amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a
hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek
és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek és annyira megtöltötték mint a két
hajót, hogy majdnem elsülyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába élé
és így szólt: „ Menj el tőlem,
mert bűnös ember vagyok, Uram!
“ A halfogás miatt ugyanis
nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítették; de ugyanígy
Jakabot és Jánost, a Zebedeusz fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus
akkor így szólt Simonhóz: „ Ne
félj ezentúl emberhalász leszel! “ Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent
otthagyva követték őt. “ (Péter csodálatos halfogása - Lukács evangéliuma 5. részének 1-11 verséből) .
Az
új püspök beszéde után az egyházi főtiszteletű úrak szólaltak fel és mondták el
jókivánságaikat.
Jakubinyi
György római katolikus érsek köszöntőjét is szeretném
idézni:
„A
négy magyar Erdélyi történelmi egyháznak mindig közös öröm ünnepe az új
püspöknek a beiktatása. S amikor utána gondoltam, hogy miért közös öröm,
rátaláltam egy reformáció idejéből származó jelmondatra ami mindent
megmagyaráz. 450 évvel ezelőtt hangzott el előszőr természetesen latinul,
Németországban amikor a reformátorok keresték az egységet. A katólikus egyház
is átvette ezt a mondatot legmagassabb szinten. Az 51 évvel ezelött kezdődő
második Vatikáni zsinatnak az egyházból a mai világnak című konstítuciójában szószerint idézi. De most már hadd idézzem,
mondjam el a jelmondatot ami latinul így hangzik: „ In necessariis unitas, in
dubiis libertas, in omnibus caritas”.
Magyarul:
Legyen egység a szükséges dolgokban, szabadság a kétségesekben és mindenben
szeretet. S ez olyan szép, olyan
keresztény mondás amelyben mindannyian rátalálunk. Kifejezi az evangéliumi igazságot, úgyhogy én
ezt kivánom az Erdélyi Reforátus Egyházkerület 46. püspükének, főtiszteletű
Kató Béla testvéremnek, hogy ez a közös keresztény mondás vezesse püspöki
működésében, a lelkipásztoráciumában, az egyházkerület vezetésében, mert ebben
benne van minden. Adja az Isten, hogy úgy legyen Ámen. Békesség Istentől, Dicsértessék az Úr
Jézus Krisztus.”
Az ünneplő gyülekezet a Farkas utcai templom előtt |
Mihelhogy
egy igen fontos eseményről beszélek emiatt jobbnak látom felbontani két részre, ugyanis még
sok más érdekességről is szeretnék beszámolni, igyhát kövesd az ArtDelineo
blogot, érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése