2012. június 3., vasárnap

Egy református család Csíksomlyón 1/2


Meglepődve tapasztaltam, hogy a pünkösdi búcsúra nagyon sokféle zarándok érkezett, sok román nyelven beszélő pellegrin, nagyon sok külföldi  és sok kiránduló vett részt Kissomlyó-hegy (szenthegy) és a Nagysomlyó - hegy  nyergében levő Hármashalom–oltárnál (amelynek híres tervezője ?!, ...  de erről egy külön beírás majd!)  megtartott, mondhatni már majdnem ökümenikus istentiszteletet. Mivelhogy ez a zarándoklat hihetetlen méretűre nőtte ki magát, (sokak szerint akár félmillió zarándok is részt vett az idén) emiatt sok politikus “nagyot akar harapni” és mindent kitalál annak érdekében, hogy a saját malmára is hajtsa a vizet. 


Salvator kápolna a Kissomlyó-hegy tetején 

A Csíksomlyói búcsút megelőző napokban hatalmas botrány alakult ki Nyirő József író hamvainak Erdélybe való hazahozatalával. A Román hatóságok az író hamvainak az országba való behozatalát és ennek nagyméretű szertartás keretében való eltemetését akadályozta meg antiszemita és állítólagos profassiszta múltja miat (ezt az Amerikai Zsidó Bizotság elnőke, Baker rabbi is megerősítette). Hogy hol az igazság az író hovatartozásáról, hát … ezt majd a következő periódus bebizonyítja.


Szent Antal kápolna fele vezető út

Ezt a kis kitérőt csak azért is tettem mert Dr. Jakubini György érsek úr,  Május 26. –án az ünnepi szentmisén, határozottan kijelentette hogy: “ Tiltakozom minden olyan kisérlet ellen ami politikai célraakarja kihasználni a mi vallásos búcsújárásunkat, vagy akármilyen nem vallásos céllal össze akarja kapcsolni”. 


Frankfurti zarándokok Csíksomlyón

Normális körülmények között semmi keresnivalója  nincs a politikának itt, az emberek és itt kivétel nélkül beleértek mindenkit aki a Kegytemplomhoz, a csodatevő Szűz Mária szobrához, a Kissomlyó hegyén található három kápolnáhóz vagy a hármashalom-oltárnál megrendezett ökumenikus istentiszteletre érkezik az könyörögni jön, valamit megköszönni vagy éppenséggel valamit kérni.


Panoráma a nyeregből Csíkszeredára 



2012. június 2., szombat

Petőfi Sándor - Távolból


Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.

Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme haramatának.

Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.

Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.

Engem is hogy csillogó reményem
Bizatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.

… Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek ha lészen
Útazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse --
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegénynek!


                                                                     Pozsony, 1843. május