Ha azt írnám soraimban, hogy egy
egyszerű fotózási napon vagyok túl igen megtéveszteném a kedves olvasót mert hogy
valójában számomra egy igen fontos nap volt a mai. Hatalmas élményben volt
részem MIYA Kosei társaságában lenni, megismerni Őt és bemutatni neki Magyarvistát
teljes pompájában. Azért teljes pompában merthogy ma, Július útolsó
vasárnapján, pontosabban 26-án zajlódtak a falúnapok aminek köszönhetően a falú lakóinak nagy része magára vette a félten őrzőtt űnneplőrúhát, ami egyébként az egész Kalotaszegen
a legcifrább népviselet.
 |
| MIYA Kosei etnógáfus, fotóművész Magyarvistán_2015 |
Néhány szót MIYA Koseiről: Romániában a„ Maramureșul meu, My Maramures” című fotóalbumával várt ismerté igen nagy sikert aratva, amelyben bemutatta képekben Máramaros varázsát és ennek a fantasztikus régiónak igen kedves, befogadó embereit, szokásait, hagyományait, album amelyből útólag a megjelentetett képek számos tárlaton voltak kiállítva a világ minden részén.
„Ha szívvel fotózol akkor nem számít maga a gép” mondja MIYA Kosei, mert a szívvel készített képsorok az igaziak. Teljes mértékben egyetértek a fent említettekel merthogy csak magamból kiindulva a múltban készült fotóim között számos ilyen, szívvel-lélekkel készült van amire igen büszke vagyok én is.
Nagyszámú könyve jelent már meg Romániával kapcsolatosan, az első „Utazásaim Romániában” volt, amit az 1960-as évek végén publikált és ezt sok más követte, melyek legfőképp Máramarosról szólnak. A magyar sajtó mind ez idáig nem foglalkozott egyertalán a japán művészel és munkáival mivelhogy semmi magyar érdekeltségű publikációi még nem jelentek meg. Valóban a művész Úr (aki mellesleg 78 éves ) még csak most fedezi fel igazán az Erdélyi magyarság népművészetét, hagyományait amelyek, véleményem szerint minden bizonnyal vetélkednek a Máramarosi kulturával és ennek folklorával!
A tegnap mesélte, hogy már Széken is járt meg az elmúlt héten Mérában fotózot és állításai szerint augusztus 5.-éig amikor is visszatér Tokióba még el fog látogatni magyarlakta területekre, úgyhogy elsőkézből olvashatja minden érdeklődő az ArtDelineo blogon, hogy igazán csak a közeljövőben lesznek esetleges albumok, publikációk munkáiról az Erdélyi magyar hagyományőrzésről.
„Ha szívvel fotózol akkor nem számít maga a gép” mondja MIYA Kosei, mert a szívvel készített képsorok az igaziak. Teljes mértékben egyetértek a fent említettekel merthogy csak magamból kiindulva a múltban készült fotóim között számos ilyen, szívvel-lélekkel készült van amire igen büszke vagyok én is.
Nagyszámú könyve jelent már meg Romániával kapcsolatosan, az első „Utazásaim Romániában” volt, amit az 1960-as évek végén publikált és ezt sok más követte, melyek legfőképp Máramarosról szólnak. A magyar sajtó mind ez idáig nem foglalkozott egyertalán a japán művészel és munkáival mivelhogy semmi magyar érdekeltségű publikációi még nem jelentek meg. Valóban a művész Úr (aki mellesleg 78 éves ) még csak most fedezi fel igazán az Erdélyi magyarság népművészetét, hagyományait amelyek, véleményem szerint minden bizonnyal vetélkednek a Máramarosi kulturával és ennek folklorával!
A tegnap mesélte, hogy már Széken is járt meg az elmúlt héten Mérában fotózot és állításai szerint augusztus 5.-éig amikor is visszatér Tokióba még el fog látogatni magyarlakta területekre, úgyhogy elsőkézből olvashatja minden érdeklődő az ArtDelineo blogon, hogy igazán csak a közeljövőben lesznek esetleges albumok, publikációk munkáiról az Erdélyi magyar hagyományőrzésről.
 |
| Miya Kosei és jómagam |
Addig is akit csak érdekel a fent említett blogon már nagyon
sok infórmáció van az Erdélyi magyar kulturáról, népművészetről, hagyományról
sok fotóval fűszerezve és majd amikor ott lessz az idő minden bizonnyal saját
könyvek és fotóalbumok is napvilágot látnak.
Most meg a bejegyzésem címének kivállasztását és a szamurájokkal való összefüggést szeretném egy kicsit megmagyarázni a nagyvilágnak. Magyarvistán a falúnapok alkalmával minden évben fokuszban van az egész magyarság talán legérdekesebb népviselete az úgynevezett kalotaszegi „cifra népviselet”.
Ebben az évben is a helyi református egyház vezetői igen fontos szerepet vállaltak a falunapok gondtalan lezajlásában. A délelötti, ünnepi Istentisztelet útán a felvonuló sereg elindult a még építés alatt álló orvosirendelőhöz ahol köszöntő beszédet mondott a polgármester, a tiszteletes és az orvosnő. Tekintetem, érdekes modón a nap folyamán mint ahogyan most is, már többszőr megakadt a kistermetű japánon amelynek az arcmimikája folyton árulta, hogy igen megvan hatodva. Jobbról, balról fotózgat, élvezi a tengernyi gyöngyhimzés áradatát, a bokrétás kalap káprázatát, a híres magyar „cifra népviselet” tüneményét és a kedves emberek boldogságát.
Most meg a bejegyzésem címének kivállasztását és a szamurájokkal való összefüggést szeretném egy kicsit megmagyarázni a nagyvilágnak. Magyarvistán a falúnapok alkalmával minden évben fokuszban van az egész magyarság talán legérdekesebb népviselete az úgynevezett kalotaszegi „cifra népviselet”.
Ebben az évben is a helyi református egyház vezetői igen fontos szerepet vállaltak a falunapok gondtalan lezajlásában. A délelötti, ünnepi Istentisztelet útán a felvonuló sereg elindult a még építés alatt álló orvosirendelőhöz ahol köszöntő beszédet mondott a polgármester, a tiszteletes és az orvosnő. Tekintetem, érdekes modón a nap folyamán mint ahogyan most is, már többszőr megakadt a kistermetű japánon amelynek az arcmimikája folyton árulta, hogy igen megvan hatodva. Jobbról, balról fotózgat, élvezi a tengernyi gyöngyhimzés áradatát, a bokrétás kalap káprázatát, a híres magyar „cifra népviselet” tüneményét és a kedves emberek boldogságát.
 |
| Magyarvistai falunapok 2015_koszorúzás |
Elgondolkoztatott, hogy egy teljesen
más kultúrában élő japán állampolgárnak akinek igaz, hogy igen nagy
tapasztalata van a Máramarosi román kultúrához, hagományokhóz (hiszen 158
alkalommal látogatott élete során Romániába) aligha tud valamit az Erdélyi
magyarságról, hagyományairól, szokásairól, népéről. Probáltam mint egy laikus buddhista magamban
magyarázni azt a tényt, hogyan is
lehetne egy rövidke mondatban egy felkelő nap országából; Erdélybe
szerelmes etnógráfus/fényképésznek megmagyarázni, hogy számomra mit is jenentenek
ezek a hagyományukat féltve örző és ápoló emberek.
 |
| Ők a mi szamurájaink! |
Csak annyi mondtam Miya
Kosei-nek, hogy: „Látja,
Ők a mi szamurájaink!”
Boldogan tapasztaltam, hogy százszázalékosan megértet
merthogy a vállasza, büszke hangsulyal és meghatódótt könyes szemekkel, csak annyi volt: „Az én leszármazottaim is szamurájok
voltak”.
 |
| Miya Kosei Magyarvistán, 2015 |
A Magyarvistai falunapok részletes bejegyzésével hamarosan jelentkezem az „Erdélyi Magyar Néprajzi hagyományok” sorozatomban amely az ArtDelineo blogon (statisztikai adatok szerint) eléggé nagy népszerűségnek örvend.
Nagyon remélem, hogy ha úgy adódik, hogy a japán barátom ismét Romániába látógat akkor majd újra beszámolhatók közös fotótúráinkról.
Nagyon remélem, hogy ha úgy adódik, hogy a japán barátom ismét Romániába látógat akkor majd újra beszámolhatók közös fotótúráinkról.
... addig is jó böngészést kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése