Egy új történet újabb élményekkel egy olyan helyen, ahol a székely vér és verejték, Batu kán és hadvezére Szubutaj meg a fosztogató tatár hadsereg ellen, keményen folyt már a XIII. században nemzetünk védelméjért.
Legyökerező emlékek egy régi, kedves, őszbe boruló településről, ahova az ember
akaraltanul is visszavágyik. E hely varázsa, mint ahogyan a történelem során már tengernyi cikk is mutatja, mindenki számára másképp jelenik meg és a tények lényege, hogy végül mindenkit valamilyen módon varázsba borít. Ennek a varázslatos helynek a neve nem más mint TOROCKÓ.
Tudom, e településről már számtalan
beszámoló, leírás, építészeti elemzés, néprajzi és népművészeti kutatás, túra
leírás, „ vaskenyéri” bányászati feltárás írodott meg, került vászonra az évszázadok során, de ettől
eltekintve ezt most én is meg kell, hogy tegyem (újból).
Az év elején blogomon egy nagyon szép téli kirándulásról írtam le gondolataimat, bemutatva e nagyvilágnak Várfalváról induló túránk mellett Kolozsvártól délre (Erdélyi középhegység keleti részén) elhelyezkedő impozáns, fehér hótakaróval borított Székelykővet és környékét (A hóra vidd a gondodat... a hóra, avagy a Székelykő túra télen).
Az egykori híres Toroczkai vár romjai a Székelykőről |
Az év elején blogomon egy nagyon szép téli kirándulásról írtam le gondolataimat, bemutatva e nagyvilágnak Várfalváról induló túránk mellett Kolozsvártól délre (Erdélyi középhegység keleti részén) elhelyezkedő impozáns, fehér hótakaróval borított Székelykővet és környékét (A hóra vidd a gondodat... a hóra, avagy a Székelykő túra télen).
Igaz, hogy Torockó a történelem során a két váráról, nó meg a Toroczkai földesúri családjáról volt ismertebb, mégis 1140–es évek elejénés az ezt követő húsz esztendő közötti időszakában, II. Géza magyar királyáltal betelepített német bányászok az úgynevezett „ferri fabri”-k (a latin szó jelentése: vasműves) egészen megváltoztattáka település hírnevét. Ezt a hírnevet a bányászat tette lehetővé, pontosabban az ércbányászat. Az Ordaskő hegy, mély és sötét zugaiban található jó minőségű vasérc (az úgynevezett vaskenyér) meg ezüst nyújtott több évszázadon kereszül királyoknak, földbirtokosoknak, grófoknak jó életet, sok pénzt, vagyont meg hatalmat.
A XVIII. századtól kezdödően Torockó több ezer fős lakosa folyamatosan csökent, a bányák hanyatlása után már nem volt fontos itt maradni, és mégis akiknek szívéhez nőtt ez a festői tájakkal körbevett falu és végleges otthonuk lett a városka, ahol kialakítottak egy egyegyedi kultúrát. Unitárius hitük János Zsigmond uralkodásáig megy vissza, amikor a falu jelentős része felvette ezt a vallást. A vaséc értékes portéka volt annak idején Erdélyben, Kós Károly írásaiban olvashatjuk, hogy a torockói vaskészítményeknek igen elterjedt hírnevük, különösképpen a torockói kapa, amely már Gábor Áron árszabásában is szerepelt. A falucskában ha kicsikét is szétnézünk nagyon sok olyan művészi kivítelezésű tárgyakba ütközünk ami az egykori vasművesség tökéletes elsajátítását bizonyítja.
Nyilvánvaló, hogy ennek az igen szép
kis településnek nagy múltja van amiről szerintem szüntelen fognak tereferélni.
Nagyon remélem, hogy úgy mint eddig, ezt követően is írhatunk, olvashatunk meg
természetesen trécselhetünk gond nélkül a
„legnyugatibb székely végvárról”. No meg e végvárnak az utcáin, az
egyedi stílusban épült (népi építészet) házaiban, templomában, iskolájában vagy esetleg valamelyik kedves kis pincéjében (például
egy jó helybéli bor mellett) időtlen időkig!
Azok akik esetleg nem tudják, meg szeretném
említeni, hogy minden kedves „világjáró” aki idelátogat és megmássza a Székelykő
mészkőszikláit és gerincén feljut a keresztig meg természetesen a millenáris
kőig, az nyugodt lélekkel, teljesen feltöltödve lemehet a „Forrás Borozó”-hoz. A borpince gazdája névre szoló okíratot állít
ki minden dobogó szívnek, elsősorban azért mert a nagyárkot megmászó, vagy a
más helyről feljutó túrázó köteléket köt nemcsak önmagával hanem Torockóval is
és a nemzettel is.
(Folytatódik!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése