Dsida Jenő sírbolt |
A Házsongárdi temető (Apáczai és Aletta van der Maet sírja).
|
Apáczai Csere János sírja
|
Törő Zsóka- Lélekharang
Búcsú elhunyt szeretteinktől.
”Idén is bekövetkezett,
Szívünk pőrére vetkezett,
Eljött a halottak napja,
megkondult lelkünk harangja.
Szorongat a néma jajszó,
hangulatunk télbe hajló.
Felsikolt a sok-sok: Miért:
Lelkünk zokog valakiért.
Mindent újra elszenvedünk
annyi sok vallaszt keresünk,
de nem felel soha senki,
hideg csend maradt... csak ennyi.
Most is kínoz a haláluk,
csak hűlt helyüket találjuk.
Könnyünk pereg koszorúnkra...
Így emlékezünk a múltra.
A Házsongárdi temető
|
Nem csak a temetőben égtek a mécsesek (Márton Áron katolikus püspök szobra) |
Reményik Sándor sírja
|
Felloban sok mécses lángja
mint csillagok milliárdja.
Egy titokzatos világba
repít a képzelet szárnya.
Hinni akarjuk, hogy láttok,
odafentről ránk vigyáztók.
Vissza sohasem jöhettek,
de lélekben még szerettek.
Néha-néha visszajártok,
megidéznek kusza álmok,
szívünk jajdul felébredve:
Sosem lesztek elfeledve...
Nyugodjanak békességben,
a mennybéli fényességben,
majd ha úgy hozza a sorsunk,
odafent találkozunk.
Addig is szívünkben éltek,
emlékezzünk , ennyit kértek.
Az égen csillagként ragyogtok,
lelkünk legmélyén lakoztok. „
Igérem, hogy sosem lesznek elfelejtve! ...