2014. november 2., vasárnap

Idén is megkondult lelkünk harangja

Dsida Jenő sírbolt




A Házsongárdi temető (Apáczai és Aletta van der Maet sírja). 




Apáczai Csere János sírja




Törő Zsóka- Lélekharang
Búcsú elhunyt szeretteinktől.


”Idén is bekövetkezett,
Szívünk pőrére vetkezett,
Eljött a halottak napja,
megkondult lelkünk harangja.

Szorongat a néma jajszó,
hangulatunk télbe hajló.
Felsikolt a sok-sok: Miért:
Lelkünk zokog valakiért.

Mindent újra elszenvedünk
annyi sok vallaszt keresünk,
de nem felel soha senki,
hideg csend maradt... csak ennyi.


Most is kínoz a haláluk,
csak hűlt helyüket találjuk.
Könnyünk pereg koszorúnkra...
Így emlékezünk a múltra.



A Házsongárdi temető 

  



Nem csak a temetőben égtek a mécsesek
(Márton Áron katolikus püspök szobra)





Reményik Sándor sírja



Felloban sok mécses lángja
mint csillagok milliárdja.
Egy titokzatos világba
repít a képzelet szárnya.

Hinni akarjuk, hogy láttok,
odafentről ránk vigyáztók.
Vissza sohasem jöhettek,
de lélekben még szerettek.

Néha-néha visszajártok,
megidéznek kusza álmok,
szívünk jajdul felébredve:
Sosem lesztek elfeledve...

Nyugodjanak békességben,
a  mennybéli fényességben,
majd ha úgy hozza a sorsunk,
odafent találkozunk.

Addig is szívünkben éltek,
emlékezzünk , ennyit kértek.
Az égen csillagként ragyogtok,
lelkünk legmélyén lakoztok. „




Misztótfalusi Kis Miklós sírjánál




 Dsida Jenő kriptánál




Brassai Sámuel sírjánál


Igérem, hogy sosem lesznek elfelejtve! ...