2014. január 2., csütörtök

Arany János – A tölgyek alatt

A tölgyek alatt
Sokat ültem másszor,
De meg is bántam
E hibámat százszor;
Jutott nekem érte
Keserű falat;
Dehogy űlök többé
A tölyek alatt!

A tölgyek alatt
Verset gabalyíték;
Ment,-homlokomat
Sem verte veríték;
Vesszőt futa, -hétszer
Föl meg le szaladt
Érte szegény kis vers:
„A tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt
Én űlni ne merjek,
Miután lettem
(Magam írom) gyermek” –
Nagy ménkü levélben
Jött parancsolat -
„Avagy írjak prózát
A  tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt
Beteg, ősz poéta
Leűlhet ugyan,
Ha nehéz a séta:
Hanem aki hatvan
Telet ért s nyarat,
Az versbe ne fogjon
A tölgyek alatt.

A tölgyek alatt
Öreg hernyók másznak,
Melynek ifjan mint
Lepkék karikáztak;
Ez a világ rende
(Visszára halad):
Aki hernyó,másszon
A tölgyek alatt!

De tölgyek alól
Pindusra ne másszon,
S ott mint fiatal
Ne is hadonázzon;
Mi vagyunk, babért ki
Ott mostan arat:
Ő fogja be a száját
A tölgyek alatt!”

Mert tölgyek alatt
Üte lantján csorbát,
S lánglisztje közé
Elegyíte korpát:
Most, ha mi lisztlángot
Örölt e garad,
Mint korpa ez egytől:
„A tölgyek alatt”

A tölgyek alatt
Babérjain űlve
Még élhet ugyan,
Nem irigylem tűle:
Hanem írjon már más,
Ki fiatalabb
S nem rímel a b-re
Igy: „tölgyek alatt.”

„A tögyek alatt” –
Küldöm kritizálva:
Minden sora bűn,
Minden szava szálka.
Nincs benne sem érzés,
Sem egy gondolat,
Csupa üres léggömb
„A tölgyek alatt. ”

„Ki a tölgyek alatt,
Noha csúzos karral,
Üstökbe nem áll
Egy nyári viharral,
S ha érzi szelét, már
Gyáván beszalad:
Hogy’ is írna az jót,
A tölgyek alatt.

» A tölgyek alatt
Felhők szeme rebben« -
Van-e szép, vagy kép,
Vagy értelem ebben?
» Felhők szeme « ilyen
Csoda-bogarat
Képzelni… ha cédrus,
Nem tölgyek alatt.

Ám tölgyek alatt
Hiú vén poéta
Megszokta nagyon
Olvasni nevét a
Rossz verssel, amelytől
Már fű-fa szalad …
Úgy ontja örökké
A tölgyek alatt.

A tölgyek alatt –
Beteg-é, vagy alszik? –
Nem oroszlány – de
Szuszogása hallszik:
Nosza, rugjuk főbe,
Bármily fenevad,
Hogy holtra gebedjen
A tölgyek alatt.”
                              1878 május 8.


(Úgy gondolom, hogy az új évben az ArtDelineo blogon, a legmegfelelőbb első bejegyzés, egy általam nagyon kedvelt verssel kezdődjön.) 

Nincsenek megjegyzések: