Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül...
És néha megrettent egy látomás,
makacs kísérőm lesz, lidércnyomás:
komor hajón állok s mint furcsa rém,
úszó jégóriás rohan felém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése