2013. április 25., csütörtök

Hóvirág birodalom


… avagy: „egy szép emlék!” 2/2,  (azaz a Bedellő körtúra 2. része).

... A Bedellői cseppkőbarlang aránylag kis méretű, igazán sok cseppkőképződménnyel (több a sztalaktit mint a sztalagmit!) nem büszkélkedhet, de viszont az a természetjáró aki kedveli a csend világát és megérti ezt, az minden bizonnyal meg lesz elégedve a látvánnyal. A Bedellői cseppkőbarlangról részletesebben hamarosan itt olvashatsz.

Hóvirág birodalom


Ebben az évben a hideg jóval tovább kitartott az elmúlt évekhez viszonyítva, emiatt is itt csak április havának második hetében virágzott a hóvirág. A Bedellő hegy tisztásait e kecses nővény: hóvirág birodalommá varázsolta át. Amerre csak a szem ellátott mindenütt ott volt a csodaszép kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), oly annyira közel voltak egymáshoz mintha utánozni akarták volna az első Kinai császár terrakotta hadseregét! Nem mindennappi látvány!, ezért is a topplistám bronzérmese, ami nem agyagkatonából, hanem több millió virágból álló Bedellői Hóvirág- birodalom lett!

Bedellői cseppkőbarlang _ Sztalagmit

Most, hogy írok és több nap távlatából gondolok rá, jól esik visszaemlékezni, ... szép emlék!! De ha már az emlékekről beszélek,  nagyon jól beillik ide a következő idézet: Az emlék, amit – ahogy mondják – az idő megszépít. De ő nem minden emléket képes megszépíteni. Mert vannak olyan emlékek, amelyek már abban a pillanatban felülmulhatatlanul szépek amikor megszületnek! ” (Csitary-Hock Tamás)

Trekking (körtúra)

Egy óra körül hagytuk el az erdőt, kiértünk arra a legelőre amelyről a piros kereszttel jelzett turista ösvény a Dalbina vízeséshez majd a szolcsvai Búvópatak barlaghoz vezetett. A kristálytiszta, friss forrásnál sokan megtöltötték palackjaikat majd újból útnak indultunk. Érdekes, itt hosszú kilométereken keresztül nem volt hóvirág. Majdnem két és fél óra gyaloglás útán egy kis letérővel a trasszéról túránk legmagassabb pontjáhóz értünk, a Bedellő tetejére (1227m), ahonnan újra káprázatos panoráma nyílt az egész vidékre,  ráadásul napsütésben!

A Bedellői kilátó

Ez a leirhatatlan látvány oly annyira szép, hogy felesleges szavakba foglalnom, inkább szeretnén, ha fotóim beszélnének helyettem, remélem több mindent elmondhatnak Bedellő szépségéről! Három óra körül hagytuk el azt a tetőt amelyet harminc perc leforgása alatt a csapat átalakított valamiféle „Bedellői fotó klub társaságának” csúcstalálkozójára, ugyanis majdnem mindenki fotózott. Egyesek keresve a fényképezőgépén keresztül a tájfotózás tökéletes pillanatának megörökítését, mások pedig a perfekt panoráma kép készítésére törekettek míg a többiek egyszerüen csak csodálták a természetet.



Kilátás Bélavárára


Kilátás az Öreghavasra

Megtett útunk eddig a pontig 11 km volt. Innen körülbelül 20 perc gyaloglás útán a hóvirág sokadalma ismét teljes pompában díszitette a tájat és mivelhogy már mindenki megéhezett megálltunk enni. Kőrtúránk valójában már több mint fele útjánál, kaja után, friss erőkkel nekivágtunk a hátralevő második  szakasznak. 


Ebéd
Pihenő

Négy kilométert tettünk meg amíg leértünk az úgynevezett „Vânătările Ponorului„ (sajnos jelenlegi magyar megnevezése nincsen, 1891-ben az EMKE egy útikalauzba „ponori Búvópataknak a víznyelő előtti vízesés és a nyelő torok”-ként emlegeti) víznyelőhőz (dolináhóz), amely egyben természetvédett terület. (Ezen a szakaszon a térdemet kissé megerőltettem mert nem volt lekötve mint máskor, ami a nap végére már egy eléggé konstans fájdalommá változott.) 


Poienii dolina (itt van a Dalbina vizesés és a viznyelő)


Itt található a Dalbina vízesés is amit sokan a magyarok körében Szolcsvai Búvópatak befolyásának neveznek. Nyolc óra gyaloglás útán, fél öt körül érkeztünk ide a dolinához. Az eddigi megtett útszakaszunk  az meg 15 km volt.

Dalbina vizesés

A sziklafalról lezudúló patak (Poieni patak) víze egy 25 méter magas fátyolszerű vízesést alkot amelynek víze a pár méter távolságra található Dalbina barlangon keresztül eltünik a sziklák alatt a mélybe. A vízeséssel szemben turisztikai kilátópont van kiépítve ahova az év folyamán rengeteg túrista ellátogat. Az elléggé meredek dolinát visszamászva újból összeált a csapat teljes létszámmal annak érdekében, hogy elkészülhesen a nap fő csoportképe is. Innen egy másfél kilométeres távolságon, eléggé meredek ösvényen vezetett lefele erdei útunk  a nap utolsó turisztikai célpontjáig a szolcsvai Búvópatak barlang bejáratáig ahova fél hatkor érkeztünk meg.  Pihenés közben szemmel  látható volt, hogy az „öreg” Mackó is elfáradt.

Szolcsvai Búvópatak barlang

A Dalbina vízesés melletti barlanghoz két felszíni patak víze érkezik, amelyek mint ahogyan korábban is említettem eltűnnek a sziklák között. A föld alatti karsztrendszerben  egy harmadik patak is (ez már földalatti) egyesül a másik kettővel és átfolynak a solcsvai Búvópatak barlangján ahol olykor vízesések mellett (a barlang leghíresebb vízesése a Legyező-vízesés)  még tavakatt is alkotnak. Innen jön a búvópatak név is. A 2 km hosszú barlang mélyéből kiáramló vízhozam meglepően nagy.  A barlang látogatása a turisták számára az év egész periodúsában zárva van, elsősorban Europa egyik legnagyobb denevér populációjának védelme miatt.  


Hóvirág, (sajnos még árulják öket az utcákon!) 

Egy nehéz napnak a végén járunk már, 9 óra túrázás után a megtett távolság: 16.5 km. A szolcsvai Búvópataktól ahhoz, hogy teljesen bezárodjon körtúránk még négy kilométert kellett gyalogolni vissza a  lengőhíd mellett leparkot karavánig. Ezt a távolságot a többiekkel ellentétben kb. 15 perc késéssel tettük meg (50 perc alatt), a térdem a nap végére  elfáradt, ezért is probáltam kímélni. Végül este fél hétre értünk a kocsihoz. A csapattársaink GPS adatait elemezve, túránk véghossza 21 km, emelkedésünk színtkülömségének összhossza 1393 méter, átlagos sebbesség 2,12km/h, a nap legmagassabb pontja 1227 méter, míg körtúránk teljes időtartama 10 óra volt. 


Kimászás a Dolinából

Számomra az év első 20 km fölötti túrája több szempontból is tanulságos volt, a több óra trekking alatt van időd meditálni azon, hogy valójában  mit csináltál roszzul  meg azon is, hogy mi volt pozítiv. Ami a topplistámat illeti: a nap negyedik hélyén a napunk első felében látott Sipote vízesése van, ötödiken a szolcsvai Búvópatak és környéke (még akkor is ha nem látogatható) és végül a Dalbina vízesés az ugyanolyan nevű barlangal és a víznyelő torkával.

Sipote vizesés a távolból

Természetesen még sorolhatnám: a jó társaság, a gyönyörűségesen virágzó tavaszi virágok sokadalma, a csend, és ha belegondolok még kapnák egy jó pár olyan tulajdonságát ennek az elbűvőlő napnak amely minden kedves olvasónak még nagyobb ízelítőjévé váljon ahhoz, hogy látogassa meg a fenséges Bedellőt!! (Érdekességként: Téglási Ercsei József például 1836 nyarán „Dora hegyének” nevezi a Bedellőt.) Egy ilyen nap csak ösztönöz arra, hogy „bíztató előleg legyen” az elkövetkező ránkváró természeti szépségekből!

Millió hóvirág

Egy pár nap elteltével az internetten következtek a csapattagok által készített képfeltöltések amelyek olyan szépek voltak akárcsak kirándulásunk és szerettem volna hálámat kifejezni úgy a túravezetőnek mint a csapat tagjainak egyaránt, ezért egy olyan szöveggel köszöntem meg a csapatnak amely gyakorlatilag az egéssz Bedellői kőrtúra bejegyzés alapkőve volt. Ezekkel a sorokkal szereném zárni gondolataimat!

Beddelő teljes pompájában

Miután az  izomláz elmúlik, a térd megpihen, a test lecsendesedik és minden fájdalom feledésbe merül, rájössz, hogy valami viszont még is megváltozott benned. A felejthetetlen pillanatok, a klassz társaság, a jókedv, a pazar táj, nó meg persze a millió és millió hóvirág! Mindezek mélyen elraktározódnak még akkor is ha nem igazán vesszük észre. Apró dolgok amik erőt adnak a holnapban, erősítik a lelket és egyszerűen gyógyítják a létet. Neve nem más mint: emlék! ... Egy szép emlék!!


Jó túrázást mindenkinek!

2013. április 24., szerda

Bedellő körtúra.


… avagy: „egy szép emlék! 1/2

Egy olyan erdélyi  körtúra részletes leírásáról szeretnék beszámolni ebben a bejegyzésben amely 34 résztvevő + Mackó (a kutya) számára minden bizonnyal meseszép élmény volt  (legalábbis én így gondolom).  Helyszín: Az erdélyi Szigethegységhez tartózó Torockói hegység Észak-Nyugati részén fekvő:

Bedellő-karsztplató.


Hetekkel előtte tudtuk már, hogy április 13.-án túrázni megyünk, mégis az utolsó pár napban, amikor már a csapat keményen egyeztetett az internetten a túrával kapcsolatos részletekről, a párom már egyre izgatottabb, nyugtalanabb lett és ez az állapot átszállt rám is. Pénteken este, egy nappal az indulás előtt csepergett odakint, majd később folyamatos, csendes esőzésre váltott. 


Bedellő körtúra

Kissé feszültek voltunk, de miután átböngésztük a meteorológiai előrejelzéseket másnapra Alsószolcsva településre vonatkozólag megnyugodtunk, ugyanis Kolozsvárral ellentétben itt nem mutatott esős időt. Valahol a lelkem mélyén nagyon örvendtem mert tudtam, hogy a Sárkánykapú és ennek az érdekes természetes úton létrejött beszakadásnak közvetlen közelében levő Bedellői cseppkőbarlang megközelítése esős időben nem egy könnyű feladat. Szombaton a túra napján, jóval késöbb Rékánál, a kotyogó sípolására meg az aromás kávé illatára ébredtem reggel hat körül. Kintről friss, hideg levegő  áramlott be, az esthez hasonlóan esett az eső, amely szerencsére még idulásunk előtt el is ált. Mosakodás után, az utolsó dolgok elvégzésére koncentráltunk annak érdekében, hogy a hátizsákjainkat tudjuk végleg lezárni.

Felhők alacsony állása

A csapattal való találka fél hétkór történt. A túratársaim nagy része pontos volt, így hát nem igazán kellett időzzünk a találka helyszínén  és mivelhogy megegyeztünk, hogy a gépjárművekkel nem karavánban megyünk, emiatt sokan útnak is indultak a Fehér megyei vadregényes Bedellő hegység fele. A kora reggeli órákban az országúton Torda irányában a felhők alacsony állása miatt festői kép tárult elénk ami még a vezetést is egészen élvezetessé tette 80 Km-en keresztül, egészen addig, amíg Aranyoslonka települést elhyagyva el nem értük a Sipote vízesés alsó szakaszához, amelyet az útról (DN75) is bárki megcsodálhat.


Sipote vizesés (Fehér megye) Erdély

Itt kiszálltam járgányomból filmezni és ahogy közeledtem az Aranyos folyó partjához (a Sipotpatak víze a Sipote vízesésnél az Aranyosba torkoll) még a lélegzetem is elállt a megdöbbenésől. A part tele volt kosszal, az az érzésem volt, hogy mindenki, aki esetleg megáll megcsodálni a vízesést ide dobja az összes szemetét! Szomorú, hogy még az ilyen, mondhatni nagyobb turisztikai látványosságok közvetlen közelében is púpposan áll a szétdobott kosz. (Ha kedved tartja ide kattintva megnézheted videómat a piszkos partal és egyben a csodálatos mésztufával borított  vízesést is, amely körül koratavasszal a természet még csak most ébredezik téli álmából). Mérgesen és egyben szomorúan továbbindultunk a már aránylag közel levő lengőhídig.

Megérkezés a kőrtúra helyszinére

Túránk konkrétan az Alsószolcsvai lengőhídnál kezdődött, itt kocsijainkat leparkolva, minden túratag előkészítette hátizsákját, felszerelését, trekkingbotját, elkészültek az első fotók és máris nekivágtunk a Bedellői kőrtúrának. Itt ért a nap második sokkja, ugyanis a lengőhídról jól láthatóvá vált az Aranyos folyó szennyezésének mérete. A folyó partja és az itt levő növényzet által felfogott szemét pokolian csúnya látványt nyújt az egész Aranyos völgyre és ami ennél sokkal rosszabb az az, hogy ez a konstans ökorombolás végül is minden állatra, madárra, halra, emberre kihat.


Alsószolcsvai lengőhid


Bedellő a reggeli órákban

Vajon a Földanya meddig fogja mindezt tűrni? Az ilyesmi ellen mindig is fogok harcolni, hadd lássa a világ apraja, nagyja, hogy a természetvédelem területén is (és nem csak!!) még nagyon-nagyon sok mindent kell tenni Romániában! Na de ennyit a nap negatív dolgairól! A lengőhíd tulsó partján tudtuk meg konkrétan a csapat létszámát miután a túra szervezője, N. Zoli megszámolta a társaságot ami 34 személyből, és egy kutyából ált merthogy velünk tartott Annácska kutyája is, a tizenhárom éves (a túra veteránja) Mackó.


Annácska, Mackó és a család


Mackó

A piros keresztel jelölt trasszén nem igazán szép időben fél kilenc körül indultunk útnak. Az eget felhők borították, a jelzések tisztásokon és erdőn keresztül a Bedellő sziklafalainak lábánál levő Sipote vízesés felső szakasza fele, az ugynevezett Erkély tisztásig vezettek, ahova körülbelül hetven perc alatt értünk fel. Itt egy nagyobb pihenőt tartottunk, kajáltunk és aki csak akarta megcsodálta a mésztufagátakkal borított vízesést, a szerteszét ágazó patak vízét, a kissebb vízesések mésztufa lerakodásait, vagy akár a felső nagy vízesést (kb. 12 méter magas) és mindent ami körbeveszi ezt a varázslatos helyet, ahol (legalábbis ami engem illet) sok szép kép is készült.


Sipote vizesés felső szakasza



Mésztufagát

Túránk ezen szakaszán egy kicsit többet szeretnék időzni, ugyanis van egy néhány megjegyzésem a Sipote vízeséssel kapcsolatosan amit szeretnék tisztázni. Az internetten több helyről is olvastam, hogy az Aranyos völgyében található kb. 900 méter hosszú Sipote vízesésnek az üledékképződése az úgynevezett Travertin mészkő lenne. 


Mésztufa a Sipote vizesésen

Egy icike–picikét utána néztem ennek a dolognak és arra a következtetésre jutottam, hogy itt nem lehet szó Travertin-ról. Mivelhogy ez a bejegyzés  egy természetjáró ismertető ami a kirándulásról és a kikapcsolodásról szól, emiatt nem szeretnék tudományos töltetet adni neki, ígyhát evvel a témakőrrel külön fogok foglalkozni. Véleményem szerint itt egy nagyon érdekes jelenségről beszélünk. Ha érdekel mit rejt a Sipote vízesés és milyen természeti reakció folyik végbe a Sipot patak vízében majdnem ezer méter hosszúságban, kövesd oldalunkat és itt megtudhatod! Az Erkély tisztást hátunk mögött hagyva útunk következő célpontja a Bedellői kílátó volt. 

Bedellői turista kilátó




Bedellő karsztplató kilátója


Egy többszáz méteres színtkülömbségű meredek emelkedő következett az erdő vadregényes mélyében ami egyben az egész kőrtúra legnehezebb szakasza is volt. Sok percen keresztül abban a felhőben haladtunk a csúcs fele amelyből eleredt az eső, majd újabb percekig ismét kisütött a nap, majd ismét esett. Ez egy olyan dilemás szituáció volt, hogy igazán nem is tudtad mitevő legyél, mondd fel a kirándulást és térj vissza vagy folytasd és az esetleges veszélyeknek állj elébe.


A csapat

A csapat nagy része jóval előttünk haladt, a fiatalabbak pedig már majdnem a tetőn voltak amikor újbol elerett,  emiatt mi is folytattuk az egyre sárosabb és egyre nehezebb kapaszkodásunkat. Szívem dobogása a maximális paraméterekben működött. A csúszos falevelekkel borított ösvényen az ember koncentrálása jóval nagyobb, vigyázni kellett minden lépésünkre hiszen esőben a baleset is jóval könnyebben jön. Az útolsó ötven méter mászás ami már a sziklák között kanyargott immár a Bedellő gerincének a felső szakasza volt ahonnan egy fenomenális panóráma tárult elénk. 


Felhők fölött a Bedellőn

Ez a látvány amit nehezen tudok papirra vetni varázslatos módon újból feltöltött energiával és emelett a millió hóvirág látványa minden addigi fáradságunkat elmúlasztott!

Hóvirág (Galanthus nivalis)

Kontraszt

A Bedellő kilátóhoz pár percel 12 óra előtt érkeztünk, ahol az előbb említett fenomenális  panoráma fokozódott, itt ugyanis már teljes kilátás nyílt mindenre, ami a Bedellői–karsztplató előtt helyezkedett el. A kilátóról elláttál Felsőszolcsvától–Aranyoslonkáig (balról-jobbra), szemben a Bedellői kilátóval pedig a Podsága völgye volt látható, Alsópodsága meg Felsőpodsága településsel az előtérben. Mögöttük balra húzódik a fantaszikus Öreghavas hegyvonulat az ő még hóval borított csúcsával. A környék legmagassabb hegye (Öreghavas 1826 m) mellett pedig egy olyan hegyvonulat húzódik, (botanikus rezerváció) amit a Bedellő tetejéről teljes pompájában csodálhatunk. Ami nem más mint a híres Bélavár  (Scerice-Bélavára) természetvédett terület !

Aranyos völgye a Bedellőről


A következő állomásunk a Sárkányok kapuja (másnéven: Sárkánykapu) és a szomsédságban levő csepkőbarlang volt. Furcsának tartom, hogy 1880-as években ezt a cseppkőbarlangot még Klára barlang néven ismerték (lásd Téglás Gábor könyvét –Egy új csontbarlang a Bedellő határában) és azóta minden kartogaráfiával foglalkozó cég térképein (és nem csak) már Bedellői cseppkőbarlang néven ismertetik.


Sárkánykapu

Megérkezésünk a Sárkányok kapujához emlékezetesebb lesz számomra bármelyik túratársamnál mivelhogy egy kissebb lejtőn a sáros talaj miatt megcsusztam és akkorát estem  a hátamra mint egy nagykabát. Szerencsére vagy inkább mondhatnám szerencsémre  nem történt semmiféle sérülés.


Tavasz a Bedellőn

Kirándulásunk ezen pontján körülbelül 1100 méter magasságban voltunk. Nyugodtan állíthatom, hogy a Bedellői kilátó útán a Sárkánykapu és környéke  a második legszebb része a Bedellő–karsztplatónak. Mivelhogy a Bedellői körtúra magába foglal több híres turisztikai látványosságot ezért majd a késöbbiekben a többi négyet is osztályozni fogom a topplistámon. Miután szemügyre vettük az érdekes lyukas sziklát” jött a csoportfotózkodás majd meglátogattuk a barlangot. ...

2013. április 4., csütörtök

Áprily Lajos: Fázom


Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül...
És néha megrettent egy látomás,
makacs kísérőm lesz, lidércnyomás:
komor hajón állok s mint furcsa rém,
úszó jégóriás rohan felém.