2012. augusztus 8., szerda

Erdélyi magyar néprajzi hagyományok 3/5




Régi magyar nótának  egyik sora lett kiválasztva alcimként, de ez nem azt jelenti, hogy a válság és nincstelenség (ami par exellance” az ország nagy részére jellemző) lesz e beírás prímása. Rég nem íram,  már hiányzott és mivelhogy ma kreatív kedvemben vagyok úgy gondoltam, hogy ideje a magyarság  hagyományait (szüntelen) folytatni és sorozatunk harmadik részével bővíteni internetes naplónkat, elvégre több évtízedig Erdély fölött borus volt az ég (szerencsénkre  mára már kezd kiderülni).

Szék - református templom káprázatos beltere.


Igaz, látván a mai politikai helyzetet Romániában (ami a jelenlegi két államelnökkel egy totál káosz!!) a kissebbségben élő nemzetiségeket nézve még nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megváltozzon a gondolkodási mód és végre derüs, szép tiszta kék legyen az ég fölöttünk is, erdélyi magyarok fölött.

De inkább térjek az erdélyi hagyományok kerékvágásába... 
A Mezőség a múltban híres kastélyairól, nemesi kúriáiról, arisztokrata grófjairól volt nagyon ismert, mára már ezek a dolgok (sajnos) a múltba vesztek és inkább azok a települések kerültek előtérbe ahol az erdélyi magyar hagyományok és szokások megmaradtak. Szék község egy ilyen települése a mezőségnek, ahol a szalmakalap vagy az egyedi ing meg a kék posztóból készült lájbi (mellény) mindig előkerül, ugyanabban az időben az igen látványos piros/fekete/fehér női népviselettel. 

Széki férfiak ünneplő népviseletben    (és a tévesztethetetlen széki szalmakalap).


A modern kór, az evolúció  ide is betette a lábát és mára, 2012-re immár nagyon kevés olyan személy maradt a faluban aki hétköznapokon is viseli a hagyományos népviseletet. Sajnálatosan már csak egy egy nagyobb ünnepen (pl: komfirmáció) vagy fontosabb rendezvényen (pl: falunap) alkalmával öltöznek be az emberek ünneplő gúnyába.

Inkább már kvázi olyan idősebb személyek viselik a népviseletet akik az életük alatt sok mindenen mentek keresztül, akik sok mindent láttak és akiknek még mindig  igen fontos a hagyományőrzés!  A fiatalok viszont már egyre ritkábban öltöznek ünneplő ruhába, de ennek ellenére remélhetőleg ez az evolúció amiről beszélek az elkövetkezendő években/évtízedekben nem fog pusztítani ezen téren. Bizakodunk, hogy 50 év mulva is ugyanolyan jelen lesz a népviselet Erdélyben mint eddig, úgy itt a magyar örökség díjjal kitüntetett mezőségi községben Széken (Erdély) is,  illetve Erdély más magyarlakta részén is.



Széki verandás (tornácos) vályogház.


A Szék lakosainak nemcsak a viseletük egyedi, azoknak akik esetleg nem tudják megemlíteném, hogy látogatásra méltó a község freskó töredékekkel díszített középkori református temploma, a temetője, a Mária Terézia korabeli katolikus temploma, a tájháza, stb. ...  Ezek mellett nyilvánvaló, hogy a zenéjük meg a kiváló tánc stílusuk, ami magába foglalja többek között például a „körverbunk”-t  vagy a „széki magyar” (négyes)-t és nem csak, a mezőség koronázatlan királya. 

Fontosnak tartom itt megemlíteni a természet kedvelőinek a község határában levő természet védett területet is (megye szinten 140 ha, ország szinten 26 ha védett) ami többek közt magába foglalja a Széki tavat is (hivatalosan Csukás-tó) ahol nagyon sok madárfaj talált otthont magának. Nagyon fontos a nádas és a szélles levelű gyékény (Typha latifolia) jelenléte, mert az ország legmélyebb édesvizű tavának a maga 10 méter mélységével egy nagyon érdekes természeti jelensége van: A tó felszínén a Duna-deltához hasonlóan úszó nád keletkezik ami még festőibbé teszi az amúgy is nagyon szép környezetet amely ornitológiai szempontból nagyon fontos védett zóna már 1994 illetve 2000-óta.



A Széki-tó és a nádas természet védett terület.


A vadászat egész évben tilos, viszont a sporthorgászat megengedett. Sokan azt tartják, hogy nagyon szép csuka (Esox lucius) példányok élik gondtalan életüket itt. A változatos madárvilág közül nagyon sok a vonuló faj, de vannak köztük igen ritka fajok is. Megemlítenék egy párat: Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), Szürke gém (Ardea Cinerea), Kis vöcsök (Tachybaptus ruficolis), Bölömbika (Botaurus stallaris), Barna rétihéja (Circus aeruginosus) és még más száz valamennyi faj. 

Hát igen egy szónak száz a vége és a vége az, hogy Szék összességében egy egyedi, hagyományokat őrző és folyton tápláló település  Erdélyben ami előtt emelem kalapomat! Példaképpen itt van egy mezőségi nótának a dalszövege amely szerintem egy igen szép népdal (majdnem oly annyira mind a széki menyecskék)!  

Én az éjjel nem aludtam egy órát

Én az éjjel nem aludtam egy órát
Hallgattam a régi babám panaszát.
Éjfél után sejehaj kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos ki egymást nem szereti.

Éjfél után sejehaj kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos ki egymást nem szereti.

Úgy meguntam ezt a legényt szeretni.
De még jobban a gyűrűjét viselni.
Csütörtökön sejehaj megmondom az anyjának,
Köszönöm a jóságát a fiának.

Csütörtökön sejehaj megmondom az anyjának,
Köszönöm a jóságát a fiának.

Verje meg az Isten a te anyádat.
Mért csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdő sejehaj, csendülj mező, falevél
Szeress babám kit idáig szerettél.

Zúgjál erdő sejehaj, csendülj mező, falevél
Szeress babám kit idáig szerettél.


Széki nők ünneplő népviseletben.

Ha érdekesnek találtad e részt és esetleg kedved tartja, akkor szívesen visszavárlak az ArtDelineo blogra ahol a következő részben, (a negyedik) Kalotaszeg egyik jellegzetes falujába, Magyarvistára fogok minden a kedves olvasót lóháton elkísérni. Arra a Kalotaszegre amit …

 … Kós Károly így mutat be:

… “Kalotaszeg, Kolozsvár tövében az egykori Erdély nyugati szögletében a havasok alatt egy parányi hegyes-völgyes foltja a világnak, melyben két–három tucat kicsiny faluban egy maréknyi ember éli a maga nem könnyű életét ezer éve talán már. Ez a nép nem más mint a varju nemzetség népe!” ...


A híres Széki gyolcsing.


Az elején amikor az első sorok megiródtak akkor úgy gondoltam, hogy öt rész elegendő lesz, hogy bemutassam Erdély magyar néprajzát, de ez messzemenőleg sem elegendő és már most tudom, hogy ötnél sokkal több rész lesz. Magyarvista útán feldíszített szekereken Györgyfalvára megyünk majd megismerkedni a legényessel és a györgyfalvi népviselettel. 

Befejezésül egy részlet egy másik nagyon szép nótából:

...   Sárga virág ha leszakítnálak
Mit mondanál babám ha elhagynálak
Azt mondanám verjen meg a Teremtő
Sosem voltál igaz szívű szerető.

         Azt mondanám verjen meg a meg a Teremtő
         Sosem voltál igaz szívű szerető.

Nincsen kedvem mert a fecske elvitte
Erdély ország közepébe letette
Fecske madár hozd vissza a kedvemet
Kedvem után a régi szeretőmet.  

         Fecske madár hozd vissza a kedvemet 
         Kedvem után a régi szeretőmet   ...

                                                   Nincsen rózsa  (részlet).



Folytatódik ...

2012. augusztus 2., csütörtök

Áprily Lajos – Vízimalom



Térkép, iránytű, ócskaság
S turista-fénykép, egy halom,
Közülük egy szívembe vág:
Vízimalom, vízimalom.

Szabad fiúk, szabad habon,
Szabadvadász víg cimborák,
Három diák a csolnakon
És messze, messze iskolák.

Napfény, álmos messzeség,
Hullámtalan olomfolyó,
Fejük felett tüzes nap ég:
Aranygolyó, aranygolyó.

A vizsla felfigyelve ül,
A lavegőben páraszag-
S engem vízen körös-körül
Élet kacag, élet kacag.

... Hol vannak most a boldogok?
Elesett néma cimborák.
Az Ares – szekér robog tovább,
Aranygolyó tovább lobog,
Vízimalom csobog tovább.