2012. április 5., csütörtök

Áprily Lajos - A malom


Egyhangúságban csacska izgalom­:
hullámos árban ócska kis malom.

Láncokra verve sok-sok éve már
ezüst vizen arany termésre vár.

A keskeny pallóján aki belép,
megérzi meghitt, ősi életét.

Futó vendége mindig van nehány,
falusi asszony, falusi leány.

De férfiakból már cak vén akad
s az asszonynép is fárad,  hallgatag.

Egykor pedig itt volt a tréfa-hely-
de sok hab elfutott azóta, hej!
  
Most künn a szél is busabban dudol,
míg elbeszélnek a holt fiuról.

Szitál a liszt, a kőkerék forog,
fürödnek künt a csordapásztorok.

A vén kaszál, a gyönge kéz arat,
s a fiú lent a Montellón maradt …

…Kolomp. Lejáratták a tengerit.
És fenn a tölcsér újra megtelik.

És újra hallasz minden régi neszt
s egy régi asszony új mesébe kezd.

A többi meg bóbiskol hallgatag,
nem is tudod: figyenek? alszanak?

És közben hull a liszt: örök homok-
s a nagy kerék künn sóhajt és zokog.

Nincsenek megjegyzések: