2016. február 9., kedd

2016. február 8., hétfő

Isten szívén megpihenve.


Isten szívén megpihenve.

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti!” (Biblia)

2016. január 22., péntek

A SZABADSÁG bilincse.


Ha képsorok döntenék el a SZABADSÁG szó meghatárózását, számomra a lenti kép tükrözné igazán ezt! A bércek magaslatán elédtárult panoráma adja létednek azt az egyensúlyt ami pillanatok alatt lebilincsel.

Ez a SZABADSÁG bilincse!

Ilyenkor tested, lelked, elméd elcsendesül. Ezer gondolat közül egynéhány határozottan körvonalazódik, családod, szüleid, barátaid jellennek meg rádöbbenve arra a tényre, hogy valójában milyen csodállatos is élni! 




Végül, a végtelen nagy csendben mindent megköszönsz teremtődnek, többek között azt is hogy élsz!  És kéred hogy a tisztaszívből jött imádon keresztül továbra is örködjön mindazon dolgok fölött amik fontosak számodra!  
  

2015. december 31., csütörtök

B.Ú.É:K 2016




Szilveszter éjjelén vállasz egy csillagot, 
Ha valami bánt neki elmondhatod!
Meggyógyítja szívedet, lelkedet, 
kívánom tegye szebbé a 2016-os évedet!




Boldog Új Évet mindenkinek!


2015. december 24., csütörtök

Áldott Karácsonyi Ünnepeket!





„Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb e világon!
Csilingel a csengettyű:
Szép vagy fenyő, gyönyörű!”
                                    Donászi Magda

Minden kedves blogkövetőnek Áldott Karácsonyt kivánok!

2015. július 28., kedd

Az ArtDelineo blogon használt Cookie-kről.


Az EU szabályozása szerint:
Minden kedves Európa Uniós országból érkező látógatót (és nem csak) tájákoztatni szeretném afelől, hogy az ArtDelineo blogra való látógatás/böngészés Cookie –at használ, különféle analitikus eszközökkel. Pl: Google Analytics, Google AdSense stb.


Köszönöm a megértésüket.

2015. július 26., vasárnap

Ők a mi Szamurájaink!


Ha azt írnám soraimban, hogy egy egyszerű fotózási napon vagyok túl igen megtéveszteném a kedves olvasót mert hogy valójában számomra egy igen fontos nap volt a mai. Hatalmas élményben volt részem MIYA Kosei társaságában lenni, megismerni Őt és bemutatni neki Magyarvistát teljes pompájában. Azért teljes pompában merthogy ma, Július útolsó vasárnapján, pontosabban 26-án zajlódtak a falúnapok aminek köszönhetően a falú lakóinak nagy része magára vette a félten őrzőtt űnneplőrúhát, ami egyébként az egész Kalotaszegen a legcifrább népviselet.   


MIYA Kosei etnógáfus, fotóművész Magyarvistán_2015 


Néhány szót MIYA Koseiről: Romániában a„ Maramureșul meu, My Maramures”  című fotóalbumával várt ismerté igen nagy sikert aratva, amelyben bemutatta képekben Máramaros varázsát és ennek a fantasztikus régiónak igen kedves, befogadó embereit, szokásait, hagyományait, album amelyből útólag a megjelentetett képek számos tárlaton voltak kiállítva a világ minden részén. 

„Ha szívvel fotózol akkor nem számít maga a gép”  mondja MIYA Kosei, mert a szívvel készített képsorok  az igaziak. Teljes mértékben egyetértek a fent említettekel merthogy csak magamból kiindulva a múltban készült fotóim között számos ilyen, szívvel-lélekkel készült van amire igen büszke vagyok én is.

Nagyszámú könyve jelent már meg Romániával kapcsolatosan, az első „Utazásaim Romániában” volt, amit az 1960-as évek végén publikált és ezt sok más követte, melyek legfőképp Máramarosról szólnak. A magyar sajtó mind ez idáig nem foglalkozott egyertalán a japán művészel és munkáival mivelhogy semmi magyar érdekeltségű publikációi még nem jelentek meg. Valóban a művész Úr (aki mellesleg 78 éves ) még csak most fedezi fel igazán az Erdélyi magyarság népművészetét, hagyományait amelyek, véleményem szerint minden bizonnyal vetélkednek a Máramarosi kulturával és ennek folklorával! 

A tegnap mesélte, hogy már Széken is járt meg az elmúlt héten Mérában fotózot és állításai szerint augusztus 5.-éig amikor is visszatér Tokióba még el fog látogatni magyarlakta területekre, úgyhogy elsőkézből olvashatja minden érdeklődő az ArtDelineo blogon, hogy igazán csak a közeljövőben lesznek esetleges albumok, publikációk munkáiról az Erdélyi magyar hagyományőrzésről.


Miya Kosei és jómagam

Addig is akit csak érdekel a fent említett blogon már nagyon sok infórmáció van az Erdélyi magyar kulturáról, népművészetről, hagyományról sok fotóval fűszerezve és majd amikor ott lessz az idő minden bizonnyal saját könyvek és fotóalbumok is napvilágot látnak. 

Most meg a bejegyzésem címének kivállasztását és a szamurájokkal való összefüggést szeretném egy kicsit megmagyarázni a nagyvilágnak. Magyarvistán a falúnapok alkalmával minden évben fokuszban van az egész magyarság talán legérdekesebb népviselete az úgynevezett kalotaszegi „cifra népviselet”. 

Ebben az évben is  a helyi református egyház vezetői igen fontos szerepet vállaltak a falunapok gondtalan lezajlásában. A délelötti, ünnepi Istentisztelet útán a felvonuló sereg elindult a még építés alatt álló orvosirendelőhöz ahol  köszöntő beszédet mondott a polgármester, a tiszteletes és az orvosnő. Tekintetem, érdekes modón a nap folyamán mint ahogyan most is, már  többszőr megakadt a kistermetű japánon amelynek az arcmimikája folyton árulta, hogy igen megvan hatodva. Jobbról, balról fotózgat,  élvezi a tengernyi gyöngyhimzés áradatát, a bokrétás kalap káprázatát, a híres magyar „cifra népviselet” tüneményét és a kedves emberek boldogságát.

Magyarvistai falunapok 2015_koszorúzás

Elgondolkoztatott, hogy egy teljesen más kultúrában élő japán állampolgárnak akinek igaz, hogy igen nagy tapasztalata van a Máramarosi román kultúrához, hagományokhóz (hiszen 158 alkalommal látogatott élete során Romániába) aligha tud valamit az Erdélyi magyarságról, hagyományairól, szokásairól, népéről. Probáltam mint egy laikus buddhista magamban  magyarázni azt a tényt, hogyan is lehetne egy rövidke mondatban egy felkelő nap országából; Erdélybe szerelmes etnógráfus/fényképésznek megmagyarázni, hogy számomra mit is jenentenek ezek a hagyományukat féltve örző és ápoló emberek. 

Ők a mi szamurájaink!

Csak annyi mondtam Miya Kosei-nek, hogy:  „Látja, Ők a mi szamurájaink! 

Boldogan tapasztaltam, hogy százszázalékosan megértet merthogy a vállasza, büszke hangsulyal és meghatódótt könyes szemekkel,  csak annyi volt: „Az én leszármazottaim is szamurájok voltak”.  

Miya Kosei Magyarvistán, 2015

A Magyarvistai falunapok részletes bejegyzésével hamarosan jelentkezem az Erdélyi Magyar Néprajzi hagyományok” sorozatomban amely az ArtDelineo blogon (statisztikai adatok szerint) eléggé nagy népszerűségnek örvend.


Nagyon remélem, hogy ha úgy adódik, hogy a japán barátom ismét Romániába látógat akkor majd újra beszámolhatók közös fotótúráinkról.

... addig is jó böngészést kívánok!