2015. január 13., kedd

JE SUIS CHARLIE!



„Is NO democracy without journalism!”
                                                                                                 (FOX NEWS)


FREE SPEECH ALL AROUND THE WORLD!

2015. január 1., csütörtök

BÚÉK 2015

Egy újabb év amelyben jobbak és boldogabbak szeretnénk lenni. Szilveszter éjszakáján és az év első napján fogadalmat teszünk olyan dolgokról amelyeket az új esztendőben másképpen szándékszunk csinálni. Ezt én is megtettem …

Boldog Új Évet 2015!


Újévi jókivánságként peddig : Mikor kigyulnak a fények, pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal egy rád kacsint, kicsi kendőből csillámport hint. Igy adja át az üzenetet: Boldog Új Évet Neked! 

2014. december 24., szerda

Karácsony 2014

Kedves olvasóm!

Egy újabb év végére értünk a bloggerek világában és eljött egy újabb Karácsony.
Mindazoknak akik ebben az évben is olvasták/kedvelték oldalamat mindazoknak:




Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot. 
Ajándékot, szeretetet, s mindent ami fontos neked. 
Ajtód elé fehér bársonyt, adjon Isten szép karácsonyt!


Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

2014. december 16., kedd

Vandalizmus Kolozsvár központjában.

Rengeteg sok tárgyalás, iszonyatosan hosszú (több éves) várakozás és nem utolsó sorban nagyon nagy pénzösszeg kifizetése előzte meg Kolozsvár egynéhány műemlék jellegű épületeire szerelt ötnyelvű tájékoztató tablák lebonyolítását.


Valóban nagy teljesítmény az RMDSZ részéről, aminek én is személyszerint akkoriban nagyon örvendtem, hiszen a nevezetesebb, pazar architeckturával rendelkező  műemlék épületek falain több nyelven is olvasható lett az adott műemlék építésének fontosabb adatai.


A tegnap este (Dec. 16.-án) az Óvárban járva már messziről felfigyeltem, hogy a a Fereces rendi kolostor falai vandál módón tele volt falfirkázva. Egy olyan Graffiti ami több négyzetméter falfelületet borít és gyakorlatilag még az ötnyelű tájékoztató táblát is megrongálta!


Hogy milyen nemzetiségű volt a tettes azt még nem tudni és igazán nem is létfontosségú, de egy dolog biztos, éspeddig az, hogy az ilyen (seggfej) fajta emberek  miatt kullog a hazám majdnem mindenben Európában.


Rermélhetőleg a rendőrség majd fényt derít a történtekről.   

2014. december 7., vasárnap

Bringás Mikulások


“Kolozsvár Teker” Sportklub 2014-ben is, Mikulás alkalmával egy nagyon szép programmal rukkolt elő a külömboző  speciális és kisegitő iskolák diákjainak megajándékozásáhóz.

Bringás Mikulások gyülekeznek a Főtéren

A sportklub tagjai és minden Kolozsvári aki csak akarta December 06.-án a délutni órákban gyült össze Kolozsvár főterén Mikusás jelmezben és biciklin. 


Csillogó-Villogó bringák


Boldog gyerekek készülnek a parádéra

Egy kedves anyuka -Horváth Anna

Ezzen a napon valójában nem is létezhet szebb dolog annál, hogy száznál is több Mikulás, minden korosztályt reprezentáló, vígkedélyel töltött személy együtt örvend a kicsikkel, akiknek arcuk ragyogását egyszerűen öröm volt nézni.


Megérkezés a sportcsarnokhóz


Mikulások parádéja


Boldog gyerekek


Boldog gyerekek 2


A csapat

Előre meghatárózótt útvonalon a központtól kiindulva, a csapat végigparádézott a városon és végül  az új sportcsarnokhóz ( a polgármesteri hivatalnak köszönhetően) tekertek ahol a külömböző kolozsvári kisegitő iskolák tanulói egy kis gálaműsorral mutatkoztak be a közönségnek.


K-vár alpolgármestere


Jönnek a csomagok

Ajándékcsomagok kiosztásával fejeződőtt be ez az igen szép és szinvonalas paradé.




2014. november 2., vasárnap

Idén is megkondult lelkünk harangja

Dsida Jenő sírbolt




A Házsongárdi temető (Apáczai és Aletta van der Maet sírja). 




Apáczai Csere János sírja




Törő Zsóka- Lélekharang
Búcsú elhunyt szeretteinktől.


”Idén is bekövetkezett,
Szívünk pőrére vetkezett,
Eljött a halottak napja,
megkondult lelkünk harangja.

Szorongat a néma jajszó,
hangulatunk télbe hajló.
Felsikolt a sok-sok: Miért:
Lelkünk zokog valakiért.

Mindent újra elszenvedünk
annyi sok vallaszt keresünk,
de nem felel soha senki,
hideg csend maradt... csak ennyi.


Most is kínoz a haláluk,
csak hűlt helyüket találjuk.
Könnyünk pereg koszorúnkra...
Így emlékezünk a múltra.



A Házsongárdi temető 

  



Nem csak a temetőben égtek a mécsesek
(Márton Áron katolikus püspök szobra)





Reményik Sándor sírja



Felloban sok mécses lángja
mint csillagok milliárdja.
Egy titokzatos világba
repít a képzelet szárnya.

Hinni akarjuk, hogy láttok,
odafentről ránk vigyáztók.
Vissza sohasem jöhettek,
de lélekben még szerettek.

Néha-néha visszajártok,
megidéznek kusza álmok,
szívünk jajdul felébredve:
Sosem lesztek elfeledve...

Nyugodjanak békességben,
a  mennybéli fényességben,
majd ha úgy hozza a sorsunk,
odafent találkozunk.

Addig is szívünkben éltek,
emlékezzünk , ennyit kértek.
Az égen csillagként ragyogtok,
lelkünk legmélyén lakoztok. „




Misztótfalusi Kis Miklós sírjánál




 Dsida Jenő kriptánál




Brassai Sámuel sírjánál


Igérem, hogy sosem lesznek elfelejtve! ...  



2014. október 14., kedd

A falu kútja

Nagyon régen történt, sok száz és száz éve,
Perzselő szárazság tört rá a vidékre.
A kiapadt kutak több vizet nem adtak,
Még nyoma sem látszott esőnek, harmatnak.
Tűzött a gyilkos nap, kiszáradt a vetés,
Elhalt az ajkaról nótaszó, nevetés.
Nem volt egy korty ital, hullott ember, állat,
Az út menti fák is elsárgulva álltak.
Jöttek az emberek, szólottak a vének:
Mi itt elpusztulunk csapásán az égnek,
Nem segít itt rajtunk emberfia senki,
Induljunk el innen friss vizet keresni.
Lassan megteltek a tulipános ládák,
Ökrös szekereken bútorok és párnák.

A „Falu kútja”.

Ki a szántóföldjét, ki a házát siratja,
Elindult a falu apraja és nagyja.
A napok csak teltek, a napok csak múltak,
Fáradtan, gyötörtelen tovább bandukoltak
Forró napsütésben, csillagfényes estén,
De vizet nem leltek, hiába kerestek.
Mikor már a Hármas hegy határában jártak,
Hangos panaszkodás verte fel a tájat:
Minek menjünk tovább? Vizet úgysem lelünk,
Itt az erdő szélén jobb, ha megpihenünk.
Csak egyedül György pásztor remélve-bízva
Terelte nyáját a sötét éjszakában.
Elcsigázott testét nyugalomra hajtva
Kérő imádságot rebegett az ajka.

És ahogy elaludt, csodás álmot látott:
Égi magasságból fényes angyal szállott.
Tündöklő ruhája csillogott az éjben,
Fehér liliomot tartott a kezében.
Így szólt a legényhez:
Ne aludj, György pásztor! Ahol pihensz, ott áss!
Megszűnt az égi fény, eltűnt a látomás.
Felébredt a legény, megdörzsölte szemét,
Ásot vett kezébe s munkához látott a derengő holdfényben.
Egyszer csak mit látott: csodáknak csodája,
Tiszta víz bugyogott ásója nyomába.
Hálaadó imáját küldött fel az Úrhóz,
S somjas báránykáit terelte a kúthóz.

Mikor már a vízből mind jól felfrissültek,
Eszébe jutott az erdőben maradt sereg.
Találtak-e vizet? Ha nem, elpusztulnak.
S futva tette meg utánuk az utat.
Meghallva a csodát jött az egész tábor,
Vezetőjük lett az álomlátó pásztor.
Nem is mentek tovább, itt letelepedtek,
Művelték a földet s házat építettek.
E kicsiny falunak Gyögyfalva a neve,
Mert hogy György-pásztorról így tartja a rege.
Hány száz éve épült - már senki sem tudja,
De a falu közepén ma is áll a „Falu kútja”.

                                                                 (ismeretlen szerző)